Békéscsabán jelen pillanatban az ellenzéki pártok minimum két részre szakadtak, erről értesülhettett mindenki, aki figyeli a napi politikát, pláne a vidékit. Mi történik a Viharsarokban illetve általában a fővárostól távoli városokban?

Az elmúlt 9 évben az ellenzéki pártok egy része megszűnt, ami nem szűnt meg, az a megszűnés szélén imbolyog. Ennek az okait – nem a mélyebb társadalmi folyamatokat –, pár pontban igyekszem összefoglalni.

1. Az önkormányzatok és az állam Fidesz általi uralása odavezetett, hogy a parlamenti támogatásokon (értsd pénz) túl érdemi támogatása nincs az ellenzéknek. Így sem irodákat, sem saját véleményvezéreket nem tudnak megfinanszírozni, akik a pártok közösségeit megszerveznék, vezetnék.

2. Az első pontból az is következik, hogy ha nincs aki szervezze a közösségeket, a pártoknak nincs érdemi tagsága, ami van, az is nagyon erősen fogyóban.

3. A Fidesz helyi képviselői mindenkit fenyegetnek, és be is tartanak azoknak, akik felemelik a fejüket, akik szóvá mernek tenni bármit. Kevés kivétel van, ők a magányos forradalmárok.

4. Az új pártok a fenti okoknál fogva nem tudtak megerősödni, érdemben gyökeret verni.

5. Az elmúlt idő 8 év ellenzéki politizálása nem növelte a pártok támogatottságát, csak az erőviszonyok állandó átrendezésére voltak jók, így a legutóbbi EP választás is.

A fenti pontok arra mutatnak, hogy a két pólusú választási rendszerben a sok pólusú ellenzéknek valódi pólussá kellene válnia. Az öszi választás tudja ezt segíteni, de gátolni is. Ősszel a választások nem pártválasztási prefenciákon fognak eldőlni, hisz helyben a működő pártokról sem tudnak érdemben semmit, a helyi törésvonal a hatalom és ellenzék között van. Ebben a kontextusban kell látni a békéscsabai ellenzéket is.

A helyi ellenzéket február óta arra sarkalljuk, hogy legyen valamiféle megegyezés. Sikertelen volt a kezdeményezés, mert a két nagy baloldali tömörülés és a Jobbik nem volt érdekelve abban, hogy előre elkötelezze magát. Mindnyájan arra vártak, hogy az EP választás majd meghozza az áttörést, valamint, hogy a listás választási eredmények majd megmutatják, hogy melyik ellenzéki pártnak mekkora „farka” van. Hát így is történt. A DK feljött 16 %-ra, a nálunk érdemben alig létező Momentum is kiválóan szerepelt, az MSZP meg messze elmaradt saját reményeitől is. LMP visszaesett, a FIDESZ persze tarolt. Ha alaposan megnézzük a Fidesz eredményeit a békéscsabai körzetekben, a matematika azt mutatja, hogy a 12 egyéni választókerületből 7-ben nyerhet az ellenzék. Ehhez jön még 2 vagy 3 kompenzációs mandátum, attól függően, hogy a Fidesz vagy az ellenzék nyer. Eddig ugye nem bonyolult a helyzet? Akkor nézzük mi van a matematikán kívül.

A Fidesz 12 kerületben állít jelöltet. Szarvas Péter, a közjogilag (és csak ez a biztos) független polgármester Fidesz támogatással indul az idén, Fidesz egyik indoklása szerint, mert a költségvetést Szarvas Péter és a Fidesz is minden évben megszavazta. Szarvas Péter saját csapatot is szeretne indítani a 12 vk-ben. Így én azt gondolom, hogy a valóságban két Fidesz indul. De mi a helyzet az ellenzék házatáján? Alapként le kell szögeznünk, hogy személyi ellentétek feszítik az együttműködést. A Jobbik helyi vezetője szerint az LMP helyi vezetője és vice versa vállalhatatlanok egymás számára. A DK és az MSZP vezetői még mindig a régi szétváláskori sérelmeken rugóznak, bár amíg az MSZP 5 évvel ezelőtt lényegesen jobb helyzetben volt, a DK 5 % körüli szervezetével úri ember módjára bánt, lényegesen nagy teret engedett a DK-nak. A Momentum térségbeli vezetője az együttműködésre nyújtott Liberálisok jobbját taszította el, így az árkokat nehéz megugrani, s erre az EP választási eredmény is csak olaj volt a tűzre.

Pedig együttműködés nélkül mindenki megy a levesbe! Ha az ellenzék két tömbben indul, a nyerhető körzetekben is elvéreznek, így összesen a két oldal 1-1 listás mandátumhoz juthat csak.

Június végre a helyzet nem javult, mert a Jobbik bejelentette, hogy a közjogilag független, de a Fidesszel együtt kormányozni készülő polgármestert támogatják. Ez volt az első törés az ellenzéki szövetségben (mondjuk elég nagy ideológiai szakadékok ettől még meg lettek volna, hisz pl. a Jobbik helyi vezetője még nem régen Gyurcsány itteni látogatásokor hazaáruló táblát mutatott fel a bejáratnál.)

Az ellenzéki tárgyalásokon két nagyon eltérő koncepció mentén alakult ki a mélyebb törésvonal. A DK és a Momentum a 12 kerületet úgy készült felosztani, hogy párt alapon szétosztják a kerületeket, és mindenki azt indít ott, akit szeretne. Ez a koncepció már 5 évvel ezelőtt is teljes bukást okozott. A másik elképzelést az MSZP és a Liberálisok képviselték, hogy egy képzeletbeli kalapba minden szervezet dobja be a jelöltjét, és a legalkamasabb nyerő embereket indítsák el, függetlenül attól, hogy mely párt jelöltje. Egy esetleges győzelem esetén pedig a nagyobb pártok lehetnek az irányításnak meghatározó szereplői. (A tárgyalásokon részt vett még az LMP, a Párbeszéd és a Mindenki Magyarországa Mozgalom Kossuth köre is.) Első pillanatoktól fogva leszögezésre került, erről több körmail is tanúskodik, hogy a döntéseket nem többségi, hanem konszenzusos alapon kell meghozni, akkor is, ha ez maximális rugalmasságot vár el az össze féltől. Aztán jött a szakadás, mikor hirtelen a polgármesterjelölt kiválasztásánál bedobták a többségi szavazást, ahol 4 képviselő a másik 3-mal szemben a DK jelöltjét preferálták. (Feltűnt, hogy itt a Párbeszéd lábon vagy hátba lőtte saját szövetségesét?) Ennek a hirtelen (!) felindulásból elkövetett szavazásnak lett a vége, hogy a konszenzust támogatók nem folytatták a tárgyalást (ezek az MSZP, az LMP és a Liberálisok voltak). Pár nappal később a DK-Momentum-Párbeszéd tengely nyilvánosság elé lépett a polgármesterjelöltjével és a maguk szövetségével. A Jobbik ehhez nem csatlakozott, hiszen ők Szarvas Pétert támogatták, és ezt be is jelentették a facebookon. A Kossuth Kör képviselője ekkor már nem vett részt ebben, aminek az volt az oka, hogy ők egy nagy összefogást támogattak volna. (Bár elég oktondi cselekedet volt, hogy részt vettek a többségi elven hozott döntésben, így nem összefogás, hanem szakadás történt, valamint kacérkodtak azzal a gondolottal, hogy ők is Szarvas Pétert támogatják. Amikor nyilvánosságra került, hogy Tusványoson Szarvas Péter a fideszesekkel bulizott, velük fényképészkedett s ráadásul őt támogatják, kihátráltak ebből a számukra is vállalhatatlan szándékból.) Látható, hogy jelenleg még a többségi szavazáshoz szükséges többség sincs meg, érdemben kell tárgyalni az egyet nem értő feleknek. Mivel magam is a tárgyaló delegációban voltam, s láttam, hogy a közös kalapból kiválasztott alkalmas jelöltek szisztémája nehezen megy át mindenkinél, azt javasoltam a résztvevő pártoknak pár hete, hogy a nyerhetőnek tűnő kerületekben a pártok vezetői, erős helyi emberei induljanak, a többi kerület és lista mehet akár „farokméregetési alapon” is. Ebben van a győzelmi esély. Miután az ellenzéki pártok kinyilvánították, hogy próbálnak újból tárgyalni majd megegyezni, az MSZP tárgyalt a DK-Momentum-Párbeszéd féllel. Az MSZP meghallgatta a továbbra is kerületek felosztásán alapuló ajánlatot, elkészített írásban egy olyan pártok által jelölt megosztást, ami alapvetően az én javaslatomat követte, s ebben maguk is nagy áldozatot hoztak, de ez az írás jelenleg nem publikus. A javaslatom szerint a DK-nak és a Momentumnak így van esélye 2-2 mandátumra, a többieknek csak akkor van egyre, ha egyéni kerületeket nyernek. Ne a városban élők szívják meg, hogy a választási eredményeiket méregető pártok nem képesek arra a belátásra jutni. Külön-külön elvesztek.

Itt tartunk most. Mi elindulunk így vagy úgy, programot hirdettünk https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2347189828691019&id=524197977656889, de szeretnénk a békéscsabaiak érdekét és akaratát győzelemre vinni! Nyerési esélyünk van ellenzék, hát nyerjünk! Ehhez már csak némi önmegtartóztatás és felelősségvállalás kellene minden oldalon.

Interjú Chladek Tiborral, a Magyar Liberális Párt Pest megyei elnökével, a Liberálisok és az MSZP közös hernádi polgármester-jelöltjével.

Mit tart Hernád település legnagyobb problémáinak? Min szeretne változtatni?

Ahogy azt választási programomban is leírtam: akik nyitott szemmel és füllel járnak Hernádon, tapasztalhatják, hogy nagyközségünkben ugyanazok a folyamatok zajlanak kicsiben, mint szerte az országban nagyban. Egy, a település irányítására nagy befolyással bíró szűk kör szemmel láthatóan jelentősen gyarapodik anyagi tekintetben, miközben a helyi beruházások jelentős részét a korrupció árnyéka lengi körül – elég például a hernádi sportpálya kerítése körüli botrányra gondolnunk. Elismerem azt a településfejlesztési munkát, amit a jelenlegi polgármester asszony végez, de én nem tudok felhőtlenül örülni például az átadott Gesztenye utcai gyermekorvosi rendelőnek, miközben arra gondolok, hány szegény sorsú szülőnek jelent gondot a felírt gyógyszer kiváltása, és hasonlóképpen vélekedem a felújított művelődési házról és más fejlesztésekről is: a szépülő településkép mögött óriási szociális feszültségek húzódnak meg, amelyek enyhítése az elmúlt években finoman szólva nem élvezett prioritást. Ezért én egy más értékrendet, egy más jövőképet, tehát egy másik utat javasolok polgármester-jelölti programommal a helyi polgároknak, amellyel reményt és jövőt szeretnék adni mindazoknak, akikről a helyi politika az elmúlt években megfeledkezett. Segítő kezet szeretnék nyújtani az átlag alatti jövedelemből élőknek, a hétköznapi gondokkal küszködőknek, a helyi roma közösség tagjainak, a nagycsaládosoknak, a helyi családi vállalkozásoknak, a nyugdíjasoknak, a külterületi lakosoknak. Ezzel együtt a kampány során is szem előtt tartom, hogy mi hernádiak mindannyian közös otthonunkként tekintünk a településre, a választásokat követően is egymás szemébe kell tudnunk nézni: ezért sem kívánok negatív és személyeskedő kampányt folytatni senkivel szemben – ez egyébként a személyiségemmel és stílusommal is ellenkezne, márpedig egyik alapelvem, hogy „a stílus maga az ember”.

Milyen ígéretekkel, milyen konkrét programmal vág neki az önkormányzati választási kampánynak?

Polgármester-jelölti programom a „Mindenki Hernádja” címet viseli, alapértékei pedig a szabadság és a szolidaritás. Célom egy európai Hernád, ahol megvalósulnak az esélyegyenlőség, a szociális biztonság, az állampolgári jogok eszményei, amely nem csak a kiváltságos kevesek, de valóban mindenki Hernádja, minden itt élő polgár közös otthona lehet. Programom főbb vállalásai a következők: eltöröljük a helyi iparűzési adót, helyben munkahelyeket teremtünk, újraindítjuk a helyi iskolabusz-járatot, javítani fogjuk a közutak állapotát, termelői piacot hozunk létre, növelni fogjuk a szociális ellátórendszerre szánt összeget, a településen üresen álló ingatlanoknak az önkormányzat általi megvásárlásával és felújításával pedig megteremtjük a saját otthon lehetőségét minden hernádi családnak. Az érdeklődők a teljes programot is elolvashatják az interneten.

Választási programjának egyik hangsúlyos eleme a helyi iparűzési adó eltörlése. Nem tart attól, hogyha ez a vállalás megvalósul, akkor csődbe megy a település?

Egy település költségvetésének szerkezetében a kiadásoknak és a bevételeknek komplex egyensúlyt kell képezniük, ehhez nyilván érzékenyen szabad csak hozzányúlni. A helyi iparűzési adó eltörlése határozott szándékunk, az ennek nyomán keletkező bevételkiesést pedig elsősorban az önkormányzat kiadásainak radikális csökkentésével tudjuk pótolni. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az iparűzési adó eltörlése révén a helyi cégek szabad forrásai megnőnek, illetve más településekről is várható cégek átköltözése, így végső soron nagymértékben nőni fog a hernádi gépjármű-állomány, amely pedig a minden településen eleve fizetendő gépjárműadóból befolyt összeget fogja növelni – mint ismeretes, a gépjárműadót minden esetben a települési önkormányzat szedi be, és fele-fele részben illeti meg az állami és a helyi költségvetést. Megjegyzem, a szomszédos Újlengyelben évekkel ezelőtt már eltörlésre került az IPA, mégsem ment csődbe a település. Aki tehát azt állítja, hogy az iparűzési adó megszüntetése csődöt eredményezne Hernádon, az vagy nem járatos településvezetési, közgazdaságtani és költségvetési kérdésekben – ez persze bocsánatos bűn – vagy rosszhiszeműen, a tények dacára riogat sanda politikai szándékból – ez utóbbit már nem tudom a bocsánatos bűn kategóriába sorolni. A helyi vállalkozások emberfeletti munkát végeznek, minden tiszteletem az éjt nappallá téve dolgozó helyi vállalkozóké, akik munkahelyeket teremtenek Hernádon és ezáltal megélhetést biztosítanak számos családnak. Nem tudom elfogadni azt az adópolitikát, amely a kiadások racionalizálása helyett a helyi vállalkozások megsarcolásából kívánja fenntartani a költségvetési egyensúlyt – ezért is fogjuk eltörölni az iparűzési adót.

Szintén programjában szerepel a háztáji gazdálkodás felélesztése, helyi termelő tevékenység beindítása. Hogyan képzeli el ezt a folyamatot?

Lényeges kérdésnek tartom, hogy a helyi önkormányzat hivatali-közigazgatási, valamint településfejlesztési és gazdasági ügyei élesen elkülönüljenek egymástól, hiszen két nagyon különböző területről van szó. Szükségszerű lenne egy önkormányzati tulajdonú településfejlesztési KFT létrehozása, amely mezőgazdasági termelő tevékenységet is végezne, a termeltetéstől a feldolgozáson át az értékesítésig egy minden elemet magába foglaló, zárt termékpályát hozna létre. Ez a fajta mezőgazdasági termelő tevékenység egyrészről munkahelyeket teremtene helyben, így sok munkavállalót megkímélnénk attól, hogy Dabasra vagy Budapestre kelljen ingáznia munkavállalás miatt. Másrészt pedig termeltető és feldolgozó tevékenysége révén az önkormányzati tulajdonú cég profitot termelne, amit helyi közcélokra lehetne fordítani. Ezzel párhuzamosan megteremtjük majd a háztáji gazdálkodás lehetőségét minden hernádi polgárnak: vetőmagokat és állatokat, valamint a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket szeretnénk biztosítani térítésmentesen mindazoknak, akik ezzel a lehetőséggel élni kívánnak. A legtöbb nehéz helyzetben lévő családnál ugyanis nem az akarat, hanem a lehetőség hiányzik ahhoz, hogy egyről a kettőre jussanak. Az önkormányzati tulajdonú településfejlesztési vállalat létrehozása és az általa nagykereskedelmi és feldolgozóipari cégekkel megkötésre kerülő felvásárlói szerződések révén garantáljuk, hogy a háztáji gazdaságokban megtermelt terményeket és állatokat mindenki értékesíteni tudja, így plusz bevételt tudunk garantálni azoknak akik részt kívánnak venni a programban. A háztáji gazdálkodás kiváló jövedelemkiegészítő forrás lehet GYES-en, GYED-en lévő kismamáknak, nyugdíjasoknak, de végső soron valamennyi hernádi polgárnak is. S hogy honnan lenne minderre forrás? Az Európai Unió nem csak viacolor térkőburkolatra és középületek felújítására, hanem vidékfejlesztésre, helyi gazdaságélénkítésre is jelentős összegű pályázati kereteket biztosít az önkormányzatok számára – sajnos ez utóbbi célterületekre Hernádon az elmúlt években roppant csekély figyelem összpontosult.

Vidéken, főleg a kisebb településeken többnyire függetlenként indulnak a jelöltek. Ön mégis pártszínekben, pártok jelöltjeként indul. Miért döntött így?

Párttisztség viselőjeként, a Magyar Liberális Párt Pest megyei elnökeként nem lett volna elegáns ha függetlennek álcáztam volna magam – mint ahogy azt sokan teszik nyilvánvaló pártkötődésük, személyes szimpátiájuk ellenére. Úgy hiszem, büszke lehetek arra a munkára, amit az elmúlt években Hernádon végeztem. 2018 karácsonyán a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel közösen több mint háromszáz ember vendégeltünk meg az Állomás téren, karácsonyi ajándékokkal és fenyőfával leptük meg a rászoruló helyi családokban élő gyermekeket. Rendszeresen szervezek étel- és ruhaadomány osztást. Aláírásgyűjtést indítottam a helyi iskolabusz-járat újraindításáért – ezt a kezdeményezésem több mint háromszáz hernádi polgár támogatta aláírásával - a Pest Megyei Kormányhivatalhoz fordultam a télvíz idején súlyosan balesetveszélyes hernádi közutak állapota miatt, május 9-én pedig Európa-napi fórumot tartottunk Fodor Gábor, a Liberálisok elnökének részvételével. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy feljelentésem nyomán a NAV Bűnügyi Igazgatósága nyomozást indított a hernádi sportpálya kerítése kapcsán a közismert visszaélések ügyében.

Országszerte nagy érdeklődésre tart számot a hernádi sportpálya körüli, Ön által feltárt korrupciós botrány. Hol tart jelenleg az ügy, amellyel az országos média is foglalkozik?

A település múltját tekintve példátlan korrupciós botrányról van szó, nem véletlenül folytat a NAV Bűnügyi Főigazgatósága nyomozást az ügyben az általam tett feljelentés eredményeképpen jelentős összegű vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanújával. Ahogy az munkám révén napvilágra került, a Hernádi Sportegyesület teljesítés nélkül, előre kifizette a kerítés felépítésére szánt TAO-támogatás jelentős részét a nyíregyházi M&N Fogtechnikai Bt-nek, amely cég egyébként korábban semminemű építőipari referenciával nem rendelkezett. A nyíregyházi cég a szabálytalanul előre megkapott közpénzzel köddé vált, a kerítés sosem épült meg, a helyi sportegyesület pedig értelemszerűen nem tudott elszámolni a Magyar Labdarúgó Szövetségen keresztül megkapott támogatással, így büntetőkamatokkal együtt közel húszmillió Forintot kell majd visszafizetnie. Az is igencsak elgondolkodtató, hogy bár a helyi képviselő-testületi ülések jegyzőkönyvei alapján a testület valamennyi tagja tudatában volt az önkormányzat tulajdonát képező sportpályát érintő pályázattal kapcsolatban megvalósult megdöbbentő eseményeknek, és bár ismert volt előttük is a kézen-közön eltűnt állami támogatás sorsa, mégsem fordult senki a hatóságokhoz rajtam kívül. Kíváncsian várom a nyomozás eredményeit, az viszont mindenképp kijelenthető ez alapján a szomorú eset alapján, hogy a korrupciómentes közélet, a közpénzek felhasználásának átláthatóvá tétele valamennyi hernádi lakosnak az érdeke lenne.

Hogyan állnak a Liberálisok Pest megye más településein?

A párt megyei elnökeként örömmel számolhatok be az elmúlt évek béli szervezőmunkám eredményeképpen arról, hogy számos Pest megyei településen vannak aktív csoportjaink, az őszi önkormányzati választásokon megye-szerte lesznek jelöltjeink, önállóan induló jelöltek és olyanok is, akik demokratikus ellenzéki összefogás színeiben indulnak. A már említett hernádi sportpálya mellett több megyei korrupciós ügyre is felhívtam a közvélemény figyelmét, így például a nyolcvanmillió Forint támogatásból épített jászkarajenői dűlőútra, vagy az általa megvásárolt korábbi önkormányzati ingatlan eladását helyi képviselőként megszavazó ceglédi Fidesz-elnök esetére. A Liberálisok agrárszakértőjeként pedig igyekszem tenni azért, hogy Bősz Anett országgyűlési képviselőnk parlamenti munkája, valamint Szabadai Viktor és Sermer Ádám fővárosi tevékenysége mellett személyemen keresztül a magyar vidéket, különösképpen a kistelepüléseken, tanyákon élőket megszólító, a vidékfejlesztés és az agrárium témaköreihez egyszerre emberi jogi és szabadpiac-párti aspektusból közelítő elvi liberális álláspont is markánsan megjelenjen pártunk kommunikációjában. Mindemellett azonban legfontosabb feladatomnak jelenleg azt tekintem, hogy győzni tudjak az októberi önkormányzati választáson Hernádon, és valóra válthassam a „Mindenki Hernádja” című programomban megálmodott víziót az európai Hernádról.

Szabad Ne Feledd blog

(Fotómelléklet: Bősz Anett és Chladek Tibor közös sajtótájékoztatója 2018. december 6-án "Varázsoljunk karácsonyt a tanyavilágba!" címmel a Liberálisok budapesti székházában. Forrás: www.liberalisok.hu)

Huszonnyolc évvel ezelőtt Silov altábornagy távozásával az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét az "átmeneti" - 46 éven keresztül tartó - "állomásozás" (valójában megszállás) után. Akkor egy nemzet hihette azt teljes joggal, hogy ez nem csak egy formális lépés volt, hogy a Kreml szava többé már nem lesz rendezőelv hazánkban. De huszonnyolc év nagyon sok idő. Egy emberöltő. Ennyi idő elég volt arra, hogy egy amerikai elnök vélhető orosz segítséggel nyerjen választást, ahogy arra is, hogy Orbán Viktor Európa egyik leghangosabb oroszellenes politikusából Moszkva európai trójai falovává változzon. 1991.06.19-én még senki sem gondolhatta, hogy ezek közül bármelyik megtörténhet, az illiberális állampárt és annak vezetője viszont sokszor bizonyította már, hogy attól, hogy valami elképzelhetetlennek tűnik egy adott pillanatban, bármikor megtörténhet. Nyilván így alakult át a "Térdre csuhások!"-felszólítás is állam és egyház szoros összeforrasztásává, ahogy a liberális értékek képviselete az azok megtagadására épülő illiberalizmussá is.

Putyin-ellenességem ugyanúgy véletlenül sem orosz-ellenesség, ahogy az Orbán-ellenességemnek sincs semmi köze magyar-ellenességhez. Orbán Viktorra éppen a patriotizmusomból és az emberségemből fakadóan neheztelek, kizárólag Magyarország érdekeit tartom szem előtt liberális ellenzékiként. Ugyanígy az emberségemből fakad, hogy neheztelek a világ összes diktátorára, így Oroszország jelenlegi vezetőjére, és az általa kiépített rendszerre is. Éppen ezért fáj belegondolni, hogy az elmúlt huszonnyolc év mekkora változásokat eredményezett a magyar-orosz viszonyban.

Most már láthatjuk, hogy a kommunikáció ellenére a megszállás valójában sosem volt átmenetinek tervezve - kényszerből ért csupán véget - a visszavonulás viszont annál inkább. Huszonnyolc év alatt Moszkva visszaszerezte a befolyását Magyarországon, anélkül, hogy látványosan hadsereget kellett volna visszarendeljen hazánkba.

Viktor Silov távozásával keletkezett valamiféle űr, ami a magyar társadalmat átmenetileg ugyan boldoggá tehette, de kevesebb, mint három évtized is elég volt ahhoz, hogy egy másik Viktor ellentmondást nem tűrően, válogatott eszközökkel betöltse azt.

Felsorolás-jelleggel néhány példa, hogy milyen eszközökkel érte el azt Orbán Viktor, hogy mára az orosz vodka már büszkén előlépett a lekvárok és pálinkák elé a spájz polcán:

• Paks II. beruházás évtizedekre titkosítva, és a mögötte álló gigantikus orosz hitel, mely hosszú távú anyagi kiszolgáltatottságot eredményez hazánknak
• a magyar államot megkárosító, néhány "offshore-lovagot" hizlaló konstrukcióban orosz titkosszolgálati vezetőknek kiadott letelepedési kötvények, melyek segítségével szabadon mozoghatnak az EU területén belül
• a Krím-félsziget annektálása során egyszer sem sikerült elítélni az orosz agressziót, még annak ellenére sem, hogy ezzel a magyar külpolitikával veszélyeztettük számtalan Ukrajna területén élő külhoni magyar biztonságát
• régi orosz metrószerelvények felújíttatása orosz kivitelezőkkel olyan áron, amiből mástól már légkondicionálóval felszerelt, vadonatúj szerelvényeket is lehetett volna vásárolni
• látványos állampárti közeledés olyan EU-szkeptikus szélsőjobboldali politikai erőkhöz, melyek mögött rendszerint az EU-t bomlasztani próbáló orosz támogatás áll
• Valagyimir Putyin rendszeres látogatásai Magyarország területén, melyek azt a tévképzetet próbálják kelteni, mintha Putyin szívesen látott vendég lenne az EU-n belül
• látványos kiállás és menekült-státusz engedélyezése a körözött macedón ex-elnök, Nikola Gruevszki javára, aki orosz támogatással, EU- és NATO-ellenes politikát képviselt hazájában egészen a leváltásáig
• folyamatos civil-ellenes kommunikáció és törvénykezés orosz mintára
• orosz dezinformációs, úgynevezett "fake news" portálok álhíreinek megjelenítése a magyar közmédia felületein, valamint ezek beépítése a kormányzati kommunikációba...

Lehetne még hosszasan sorolni a felhasznált eszközöket, de talán már ennyiből is elég jól látszik, hogy a korábbi orosz-ellenesség csupán valami színjáték volt. Mintha vendégek jöttek volna hozzánk, és gyorsan a vodkát eldugtuk volna, hogyha valaki benéz a spájzba, csak a lekváros üvegeket és a jó magyar pálinkát lássa. De eltelt majdnem három évtized, végre az utolsó bámészkodó is elment, újra elő lehet venni a vodkás üvegeket. Büszkén felsorakozhatnak a lekvárok és pálinkás üvegek előtt, már nem kell titkolózni. A vodkás üvegek mellett szépen elkezdhetnek gyűlni a szárított sós halak, a kovászos uborkák, és a kaviáros üvegcsék, mert egy igazi szittya magyar már büszke az orosz-szeretetére.

Huszonnyolc év nagyon sok idő. Az oroszok most már el sem férnek a spájzban.

Sermer Ádám, a Liberálisok főpolgármester-jelöltje 

Harminc éve, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírsorsú miniszterelnökét. A Hősök terén tartott alkalom a rendszerváltás folyamatának egyik szimbolikus eseményévé vált. Mindent elmond a mai kurzus 1989-90 értékeihez való viszonyáról az a szomorú tény, hogy Nagy Imre szobrát és ezzel együtt személyét száműzték az őt megillető helyről.

Nem vitás, hogy Nagy Imre újratemetésének legnagyobb hatású szónoka a fiatal Orbán Viktor volt, aki a liberális és radikális Fiatal Demokraták Szövetsége képviseletében szólalt fel. Emlékezetes beszédében kijelentette, hogy a kommunizmus és a demokrácia összeegyeztethetetlenek. "Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről" - fogalmazott a szónok.

Ki gondolta volna akkor, hogy ez a fiatal politikus lesz az, aki harminc év múlva a réges-rég szögre akasztott, '89-ben hordott köpenyének emlékét is elfeledve az orosz külpolitikai és gazdasági érdekek feltétlen kiszolgálásán, a bírói függetlenség és a sajtószabadság korlátozásán, a pártállami elitnek juttatott kiváltságokon és monolit rendszerének stabilitását garantáló torz választási szisztémán nyugvó antidemokratikus és illiberális rendszere vezéreként azon fog munkálkodni, hogy 1989-90 eszméit, a rendszerváltás vívmányait maradéktalanul eltörölje a magyarországi közjogi berendezkedésből?

Mindent elmond a mai kurzusnak az értékválasztásáról, egyúttal a rendszerváltáshoz való viszonyáról, hogy Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről egy álmos hajnalon surranó tolvaj módjára csempészték ki, hogy a mártírsorsú miniszterelnök emlékét is eltörölve a helyére bevallottan az 1944 előtti világot megtestesítő, a Horthy-éra alatt felavatott Nemzeti Vértanúk Emlékművét állítsák vissza. A magát Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevező kurzusnak nem a független és demokratikus Magyarország eszményéért mártírhalált halt Nagy Imre, és nem a vele együtt kivégzett majd 1989-ben újratemetett társai: Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József, még kevésbé pedig az '56-ban kitűzött célok békés megvalósításáért küzdő rendszerváltó demokrata politikusok a példaképei. Nem is lehetnének azok.

1989. július 6-án hivatalosan is rehabilitálták Nagy Imrét, ugyanazon a napon meghalt Kádár János. A magyarországi baloldal - nagyon helyesen - felismerte, hogy nem lehet egyszerre Nagy Imre és Kádár János szellemi örököse, s ez a felismerés is hozzájárult a pártállami rendszer lebontásához, majd később Magyarország európai integrációjához.

Az Orbán-rendszer azonban deklaráltan ignorálja Nagy Imre személyét és az általa megtestesített, a rendszerváltás során valóra váltott eszményeket. Nagy Imre helyett sokkal inkább Kádár János szocialista Magyar Népköztársasága a mai rendszer szellemi előzménye a mindent maga alá gyűrő pártállamával és a leválthatatlannak tetsző állampártjával, a cenzúrájával, a közjavakban dúskáló hatalmi elitjével, az óriásira duzzadó bürokráciájával, a piaci folyamatok helyett az állami beavatkozásra épített gazdaságával, az orosz érdek feltétlen kiszolgálásával, heveny nyugatellenességével - csak éppen a Kádár-rendszer szociális vívmányai nélkül.

Ma, harminc esztendővel újratemetése után emlékezzünk kegyelettel a mártírsorsú miniszterelnökre, őrizzük ezáltal '56 és '89-'90 demokratikus eszményeit. Fedezzük fel és csodálkozzunk rá arra, mennyi közös van a Nagy Imrét kivégző illetve a szobrát méltó helyéről eltávolító két politikai rendszer működésében, szemléletében, értékválasztásában. S legfőképpen törekedjünk arra, hogy Kádár János szelleme helyet mielőbb újra Nagy Imréé kerekedjen felül.

Chladek Tibor

99 évvel ezelőtt ezen a napon, nagyjából ezidőtájt írták alá a békediktátumot.

Sokan sokfélét összehordtak már az okokról és következményeiről, lassan 100 éve, hogy folyamatosan keressük a felelősöket, a bűnbakokat, de még mindig nem tudjuk kimondani úgy ezt az egy nevet, hogy az mindannyiunknak ugyanazt jelentse.

Sokáig gondolkodtam, mit írhatnék, aztán nagyon kedves íróm egyik legszebb könyvének sorai jutottak eszembe. Mondják e sorok el helyettem! 

"Pedig épp Kegyelmed példája mutatja, hogy a Történelem tanulsága nélkül – mikor is az időben visszatekintve, erényeinket és ballépéseinket vetjük mérlegre -­ szájunkat a forró kásával újra megégetjük.

Havasi emberek megfigyelése, miszerint a viharban eltévelyedettek akkor kerülnek végveszélybe, ha már hátrafelé sem tájékozódhatnak, mert lábuk nyomát a hó befújta."

[Sütő András: Nagyenyedi fügevirág]

Emberemlékezet óta nem esett ennyi eső májusban a felső-Homokhátságon, ahol élek. Lassan megszokjuk, hogy a gumicsizma nem csak a hátsó udvaron tartott állatokhoz és a veteményhez, de a tanyánkról a faluba történő besétáláshoz is kötelezően ajánlott viseletté válik. Ázunk mindannyian, a többség ugyan csak kívülről, de azért jópáran az erdőszéli presszóban belülről is, sokaknak a télről megmaradt tűzifa és a házkörüli szemét mellett a szódavízzel hígított édes vörös Koccintós a leggyakoribb fűtőanyag.

A kertet lassan két hete nem kellett öntözni, a temérdek paradicsom- és paprika-palántát bőséggel táplálja vízzel a természet. Sajnos nem csak a vetemény, de a fű és a gaz is szélsebesen nő, a gazolás melléktermékei púpozva állnak a nyúlólban, a temérdek nyuszi olyan fényűzően táplálkozhat, mint egyszeri kormánytag a budavári Karmelita kolostorbéli Gundel-menzán.

Amennyiben igaznak volna hihető a régiektől tanult mondás, miszerint a májusi eső aranyat ér, akkor rövidesen beköszöntene a Kánaán a felső-Homokhátságon, mert olyan bőség várna a térségbéli gazdálkodókra, hogy ahhoz mérten még a nemzet gázszerelője is összeszégyellené magát szegénysége miatt. Tartunk azonban attól, hogy a májusban hulló esőcseppek mégsem konvertibilisek annyira az arannyal, mint amiképp a felcsúti labdarúgóklub legelkötelezettebb szurkolójával ápolt barátság váltható át nyertes közbeszerzésekre. Valódi aranyeső helyett így csak májusi eső hull a homokos földre.

Ám nem csak a természet, hanem a magyarországi közélet is bőven hullajtja reánk az esőt, igaz ez utóbbi nem áttetsző, hanem barna színű: a fasizmus barna esője. A májusi csapadékmennyiséggel vetekedő intenzitással uralta el újra a közbeszédet a rasszizmus, a cigányellenes uszítás.

Mint ismeretes, ismét megjelent a közélet színpadán Toroczkai László, akiről természetesen nem állítjuk, hogy az állambiztonság fizetett ügynöke lenne. Ehelyett nagyvonalúan a véletlen számlájára írjuk, hogy a Hatvannégy Vármegye és más fasisztoid szervezetek emblematikus alakja mindig pont akkor aktivizálja magát a magyarországi közéletben, amikor erre a mindenkori hatalomnak akkora szüksége van, mint egy falat kenyérre. (Emlékezhetünk: Gyurcsány Ferenc öszödi beszédjének kiszivárogtatása után például a semmiből előtűnve, egy rendőrautó első ülésén ülve buzdíthatta hangosbeszélőn keresztül a miniszterelnök ellen tüntetőket, hogy vonuljanak át a TV-székházhoz.)

Toroczkai László tehát ismét a közélet porondjára lépett, és alig pár hét alatt náci ihletettségű hőzöngéssel, cigányellenes uszítással elérte, hogy a nulláról gründolt új pártja: a Mi Hazánk Mozgalom (amelynek neve pikáns módon kísértetiesen hasonlít Avigdor Libermann izraeli külügyminiszter jobboldali pártjának, az Izrael a Hazánk elnevezésére) a múlt vasárnapi Európai Parlamenti választáson három százalék feletti eredményt ért el.

Amiképpen nem állítjuk, hogy Toroczkai László fizetett állambiztonsági ügynök lenne, azt sem jelentjük ki, hogy a kormánypártok politikai érdeke szempontjából hasznos tevékenységet végző Mi Hazánk Mozgalom létrehozása és működtetése mögött anyagi eszközökkel a kormány állna. Megtette ezt helyettünk Budaházy György, a hírhedt szélsőjobboldali botrányhős a Mi Hazánk kapuvári fórumán, ahol így fogalmazott: „..a Fidesznek az az érdeke, hogy valaki ellenőrizze a nemzetieknek a radikálisabb részét. (…) Most ugye az van, hogy a Fidesz megint szeretne egy olyan pártot, aki ezt a közeget azért mégiscsak összefogja stb. És akivel szót tud érteni, és így erre adódik a Toroczkaiék által megalapított Mi Hazánk, amit azért lássuk be, hogy a Fidesz segít”.

Budaházy szavai szerint nem lehet kérdéses tehát, hogy a romaellenesség ismételt közbeszédbe emelésével, a bevallottan a betiltott Magyar Gárda szellemiségét feleleveníteni és továbbörökíteni akaró, Nemzeti Légiónak nevezett félkatonai szervezet megalakításával a Mi Hazánk Mozgalom a jelenlegi kormánypártok érdeke szerint, illetve azok hathatós segítségével és támogatásával fejti ki működését. Ez persze cseppet sem meglepő annak fényében, hogy a kormánypártok és a Mi Hazánk nézetei milyen közel állnak egymáshoz. Maga a miniszterelnök is célként tűzte ki az „etnikailag homogén nemzetállam” megteremtését, a magyarországi roma nemzetiséget pedig „belső migránsoknak” nevezte egy miskolci fórumán. Tökéletes tandemszerű-működés kezd kirajzolódni a Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk között: előbbi a külső migránsokkal való riogatással, utóbbi pedig a „belső migránsoknak” tartott roma közösség elleni uszítással dolgozik a keresztény-nemzeti egység megteremtésén – amikor pedig a magyarországi LMBTQ+ közösség tagjairól vagy éppen az azonos nemű párok örökbefogadási lehetőségeiről hallhatunk megnyilvánulásokat, az adott nyilatkozatot adó politikus személyének ismerete nélkül azt sem könnyű helyesen megtippelnünk, hogy a szóban forgó kijelentést éppen az Országgyűlés kormánypárti elnöke avagy a hazai szélsőjobboldali szubkultúra valamelyik bakancsos véglénye tette.

A bőséges májusi esőnek hála a homokhátsági kertek gazdag termést ígérnek. A közéletben egyre hulló barna esőtől azonban jóízű termények helyett kizárólag a gyűlölet szárba szökkenése várható, és ennek termése joggal tölt el aggodalommal minden jóérzésű állampolgárt. Nincs idő a várakozásra – a fasiszta eszmék barna esőjétől szaporodó gizgazoktól mielőbb meg kell tisztítanunk országunk kertjét.

Chladek Tibor

A Szabad Ne Feledd Blog Szabadai Viktort, a Liberálisok budapesti vezetőjét kérdezte a fővárosi előválasztásról, a zuglói parkolási botrányról, valamint a párt önkormányzati választási stratégiájáról.

Múlt heti sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy mind a baloldali pártok előválasztását megnyerő Karácsony Gergely, mind pedig az LMP és a Jobbik által támogatott Puzsér Róbert alkalmatlan főpolgármester-jelöltnek. Mire alapozza ezt a véleményét?

A Magyar Liberális Párt mikor megnevezte Sermer Ádámot, mint a párt főpolgármester-jelöltjét, egy olyan programot is bemutatott, amelyről meggyőződésünk, hogy Budapest javát szolgálná a következő önkormányzati ciklusban. Egy liberális, a XXI. századi változásokra megfelelő válaszokat adó, a szolidaritásra és a tiszta, szabad piacra egyaránt hangsúlyt fektető programot.
Láthatóan a többi ellenzéki jelölt rendre szembemegy a Liberálisok által vallott értékekkel.
Puzsér Róbert elfogadhatatlan stílusban szórólapokon gyalázza azokat a polgármester-jelölteket, akikkel megválasztása esetén majd együtt kellene működnie. Nem beszélve arról, hogy a Liberálisok az egyetlen párt, amely nem ült fel a ma oly’ népszerű politikai divathullámra, azaz a Jobbik behozatalára a demokratikus oldalra. Meggyőződésünk, hogy a Jobbik értékrendje fikarcnyit sem, csakis a kommunikációja változott. Éppen ezért érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra az is, hogy a Momentum EP-listavezetője, Cseh Katalin a napokban büszkén kampányolt Vona Gáborral, a Jobbik korábbi elnökével, miközben éppen az európai liberális pártok frakciójába (ALDE, melynek mi is tagjai vagyunk) szeretne helyet foglalni bejutás esetén. Puzsér pedig nem csak közös kampányfotót készít, de ennek a szélsőjobboldali pártnak, a Jobbiknak is a jelöltje, én viszont úgy gondolom, aki a Jobbikkal akarja leváltani a Fideszt, az nem egy jobb várost, nem egy jobb országot akar, kizárólag magának akar jót.

És Karácsony Gergely?

Karácsony Gergellyel szemben alapvető kérdésekben van súlyos nézeteltérésünk. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy állítása szerint tudomása volt arról: az MSZP és a Fidesz sötét háttéralkujának köszönhető, hogy a zuglóiak számára egy borzalmasan hátrányos parkoltatási szerződést kellett megkötnie polgármesterként, de 2 évig néma hallgatásban szemlélte az Fidesz-MSZP pénzszivattyút. Aztán mikor már ráégett a botrány, előállt azzal a javaslattal, hogy az önkormányzat saját maga végezze a parkoltatást saját cégén keresztül. Érti, ugye? Az a svihákhad, aki megszavazta a zuglói pénzszivattyút, majd hozzon létre egy saját intézményt, hogy már közbeszerzéseket se kelljen kiírni, minden házon belül történhessen a színfalak mögött.
Megjegyzem, nem véletlen, hogy már a Közbeszerzési Döntőbizottság is nagyon kemény büntetéssel sújtotta Zuglót a kifizetési gyakorlata miatt.

A Liberálisok nem újabb és újabb önkormányzati cégek létrehozásában látják a jövőt.
Ha valóban a korrupció ellenszerét keressük, azt a nyílt, átlátható, minden elemében számon kérhető, a szabadpiacra alapuló működési rendszerben fogjuk megtalálni.
Mondom még egyszer, ha valóban a korrupció ellenszerét keressük, és nem a különböző politikai érdekcsoportok kívánalmainak akarunk megfelelni.

Miben tud alternatívát nyújtani a Magyar Liberális Párt a fővárosi ellenzéki szavazók számára? Miért tartja jobb jelöltnek Sermer Ádámot, a Liberálisok főpolgármester-jelöltjét a másik két ellenzéki kihívónál?

Sermer Ádám programjának a lényege, hogy a főváros vezetését hozzá kell igazítani a budapesti polgárok életviteléhez, mindennapjaihoz és világnézetéhez. A fővárosnak egy modern, 21. századi, környezettudatos, emberséges, toleráns, szabad európai várossá kell válnia. A Polgári Budapest program három főpilléren keresztül mutat alternatívát egy ilyen típusú városvezetésre. A Nagy Budapest pillér lényege, hogy a mindennapi tapasztalatok alapján egységesíteni kellene a belvárosi területeket az érintett kerületek bevonásával, így létrehozva egy úgynevezett City-t, valamint megadni a lehetőséget a külső kerületeknek, hogy az agglomeráció felé kiterjeszthessék Budapest határait. Így lehetőség nyílna többek között a parkolási anomáliák, a hulladékgazdálkodási nehézségek, vagy akár a közbiztonság jelenlegi problémáinak áthidalására. A Közvetlen Budapest pillér lényege, hogy az érintetteket, azaz a budapesti polgárokat minél több döntésbe vonjuk be, a helyi népszavazások feltételeit drasztikuson könnyítsük meg, és terjesszük ki jelenleg még nem működő területekre is, és minél több helyi népszavazáson keresztül mérjük fel a valós igényeket. Arról szól, hogy a budapesti városvezetés ne féljen a lakók véleményétől, hanem tegye minél könnyebbé és rendszeresebbé azok tisztázását. A Modern, vagy Digitális Budapest pillér pedig arról szól, hogy ne féljünk a 21. századi innovációtól, ösztönözzük a modern, megosztáson alapuló megoldásokat, a digitalizációt minden területen, a környezettudatosságot, ne próbáljuk a fővárost elszeparálni a modern kor vívmányaitól.

A Polgári Budapest program pártszimpátiától függetlenül minden fővárosi polgár érdekeit szolgálja, és nem taktikai, elvtelen alapokra épül. Meggyőződésem, hogy mind a főpolgármester-jelöltünk, mind a programja egy lehetőség a jelenlegi rendszerből való kilépésre. Egy esély, hogy egyszerre szakítsunk a jelenlegi állampárti helytartó által üzemeltetett, és kizárólag a Fidesz érdekeit szem előtt tartó rendszerrel, a vele sokszor szorosan összefonódott ellenzéki szereplőkkel, és hogy elvi, tartalmi alapon elhatárolódjunk a szélsőjobboldali politikától. Budapestnek nem kell több Tarlós-ciklus, nem kell egy Jobbik-jelölt, és nem kell egy Fidesz-baloldali paktumokat maszatoló, taktikázgató polgármester. Budapestnek érdemi, tartalmi alapú változás kell, és erre a jelenleg ismert főpolgármester-jelöltek közül egyedül Sermer Ádámnak, és a Polgári Budapest programjának lehet esélye.

„Karácsony Gergely tévedése” címmel írt publicisztikát a zuglói parkolási botrányról. A szövevényes XIV. kerületi ügyben Karácsony Gergely polgármester szerint a parkolásüzemeltetés terén Fidesz-MSZP háttérmegállapodás köttetett, amely súlyos anyagi károkat okozott a helyi önkormányzatnak. Az ügyben áprilisban Ön is tartott sajtótájékoztatót, amelyben független vizsgálóbizottság felállítását sürgette. Hol tart most az ügy?

A javaslatunk az volt, hogy olyan személyek lehessenek kizárólag a tagjai a zuglói parkolási-botrányt vizsgáló bizottságnak, akik annak idején nem szavazták meg a szerződéskötéseket. Ha azok vizsgálják, akik megszavazták, borítékolható, hogy csakis saját felelősségre vonásuk ellen dolgoznak majd.  Megpróbálják majd a károkat elbagatellizálni, sőt már most hallani olyan hangokat, hogy ez a rendszer tulajdonképpen még jó is. Maga Karácsony Gergely is össze-vissza beszélt már ebben az ügyben, egyszer sötét háttéralkukról, másszor - politikai szövetségesei fogságában vergődve - olyanokat állít, hogy már majdhogynem a legnyereségesebb rendszer van Zuglóban minden túlárazás, túlszámlázás ellenére.

Elképzelhetőnek tartja, hogy nem csak Zuglóban, de más fővárosi kerületekben is a háttérben, „suba alatt” együttműködnek a szocialisták illetve akár más ellenzéki pártok is a kormánypártokkal a XIV. kerületihez hasonló módon?

Az iménti kérdésében említett cikkemben Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon c. művéből idéztem. Ott Mikszáth egy nagyon pontos leírást adja a politikai sviháknak. És azt is megírja, a svihák legnagyobb ellensége a napfény.
A Magyar Liberális Párt éppen ezért a napfény pártján áll. Az átláthatóság, a nyomon követhetőség és a döntésekért vállalt felelősség pártján.
Ma sem tudjuk például, milyen háttéralkuk eredményeként állt ki Molnár Zsolt, a szocialisták budapesti vezetője, hogy bejelentse, kik az ellenzéki oldal ún. “esélyes polgármester-jelöltjei” a fővárosi kerületekben. Hogyan kerülhetnek olyan emberek ellenzéki polgármester-jelöltként olyan kerületekbe, amelyekhez semmilyen kötődésük nincs. Az ellenzéki oldal mandátumbrókerei működésbe léptek és a beszűkült ellenzéki pozíciókat elosztották maguk között.
Nem véletlen, hogy már másnap a XX. kerület független polgármestere, Szabados Ákos elhatárolódott Molnárék agresszív nyomulásától.

Az Azonnali.hu hírportálnak adott interjújában bejelentette, hogy az V. kerületben fog indulni polgármester-jelöltként. Miért nem tudják a Liberálisok támogatni a Belvárosban Tüttő Katát, az MSZP jelöltjét?

A választóknak elképzelése sincs, milyen háttéralkuk hatására ejtőernyőzték Tüttő Katát az V. kerületbe, hiszen eddigi politikai tevékenysége végig a XII. kerülethez kötötték, ami a város egy teljesen másik pontja. Ahogy említettem, erős a gyanúja annak, hogy itt is a baloldali politikai adok-veszek eredménye lehet az ő megjelenése.
Emlékezzünk vissza: 2018-ban az országgyűlési választásokon ebben a kerületben fölényes győzelmet aratott Csárdi Antal, az ellenzék jelöltje. Ehhez két hónappal később egy időközi önkormányzati választáson a Fidesz ismét kétharmados győzelmet aratott.
Hogy miért? Nagyon egyszerű a magyarázat. A választó, ha nem is látja, de érzi a svihákok jelenlétét.A svihákságot büntették az ellenzék választói a távolmaradásukkal. Az ellenzéki egyeztetésen az MSZP egyik képviselője egyszer csak előállt egy olyan jelölttel, akiről soha senki nem tudott semmit. Állítólag bekopogott az MSZP-hez. De hetekig még a nevét sem voltak hajlandók elárulni, soha egyetlen egyeztetésen meg nem jelent, azt sem tudhattuk létezik-e egyáltalán. Így akarták megszavaztatni a többi ellenzéki párt jelenlévő képviselőjével titkos jelöltjüket. El is fogadták, ki-ki elkérve a maga árát, egy-egy bizottsági helyért, vagy viszont-támogatásért cserébe. Az ember úgy érezhette magát, mint az agrabai vásárban, minden eladó és gátlások nélkül bármi elcserélhető bármire.
Mikor Sermer Ádámmal jeleztük, hogy ez az egész működés nekünk így nem elfogadható, azzal vágtak vissza, hogy ha nem állunk be a sorba, akkor majd megint számolhatunk azzal, hogy mi leszünk “az ellenzéki oldal árulói”.
Meggyőződésem, hogy ennek politikának nincs szüksége árulókra, ez saját magát árulja el folyamatosan.
Na, ebben biztosan nem veszünk részt többet.

Az a tény már korábban napvilágot látott, hogy a Liberálisok a XV. kerületben a demokratikus ellenzéki összefogás részeseként indulnak. Vannak-e még olyan kerületek, ahol elképzelhető a közös indulás a többi ellenzéki párttal, illetve melyek azok a kerületek az V. kerületen kívül, ahol minden bizonnyal önállóan méretik meg magukat a Magyar Liberális Párt jelöltjei?

A XV. kerület vezetőivel, korábban Hajdu Lászlóval és most Németh Angélával is nagyon jó együttműködést alakított ki Matlák Gábor és Vékás Sándor, a helyi képviselő-testület két liberális tagja. Ezen a jó együttműködésen nem szeretnénk változtatni, továbbra is azon dolgozunk, hogy ősztől Németh Angéla polgármesterként folytathassa kitűnő munkáját. Az ő személye a garancia arra, hogy az elmúlt években tapasztalt emberséges, lelkiismeretes, elkötelezett lokálpatrióta szemlélet uralja a kerület vezetését.

Szabad Ne Feledd Blog

Ha elfáradtál, állj meg egy kicsit, és várd meg, míg a lelked utolér – szól az észak-amerikai indián törzsek által az utókorra hagyott bölcselet. A hétköznapok taposómalmában megfáradó polgárok, ha a megélhetésért folytatott mindennapi küzdelem közepette megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy megálljanak, és szétnézzenek mi zajlik körülöttük a közéletben, olyan döbbenettel meredhetnek a magyarországi közállapotokra, mint a távoli rokon gyermekét csak sátoros ünnepen látó másodnagynéni vagy harmadunokanővér, aki az elmaradhatatlan nyálas csóközön után tenyerét összecsapva hüledezik a zavarában egyik lábáról másikra álló kis emberpalántához hasonlóan zavarodott szülőhöz szólva: „juj de nagyot nőtt ez a kis cukorfalat!”

A szülő ilyenkor mi mást tehet, mint mesterkélt mosollyal egyetértőleg bólogat, s miközben fejben rögtönzött genealógiai kutatásokat végezve azt próbálja eszébe idézni, hogy a két éve karácsonyra jobb híján odaadott, már akkor is avas bonbont most kedves ajándékként visszaadó Hilda néni vagy Guszti bácsi kinek a kije a családban, egyúttal megállapítja, hogy a másod- vagy harmadfokú rokon nyilvánvalóan teljesen agyalágyult vagy legalábbis erősödő demenciában szenved, hiszen dehogy nőtt nagyot a gyerek, pont ekkora volt tegnap is, meg tegnap előtt, meg múlt héten is, amikor májkrémet kent a macska hátára vagy visszaböfögte az új ünnepi selyemingjére a spenótot.

A szülő, aki nap mint nap figyelemmel kíséri gyermeke növekedését, kevésbé látja megdöbbentőnek a gyors testi és attól jellemzően lassúbb ütemű szellemi fejlődést, mint az utóddal ritkábban találkozó távoli rokon.

Pontosan így vagyunk Orbán Viktor miniszterelnök édesgyermekével, a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, a kis NER-rel is: azok akik nap mint nap követik a nyomtatott és az elektronikus sajtóban az eseményeket, már szinte meg sem lepődnek az egyre szélsőségesebbé váló kormánypártok politikusainak újabb és újabb megdöbbentő és uszító kijelentésein, az összeomlás szélén álló egészségügyön, a milliók életét megnyomorító mélyszegénységen, a tranzitzónában éheztetett menekültek sorsán, a közpénzekből leplezetlenül gazdagodó Mészáros Lőrinc vagy éppen Tiborcz István és a többi NER-közeli oligarcha egyre gyarapodó milliárdjain.

Akik viszont csak ritkábban tájékozódnak közéleti kérdésekben, nyilván azoknak is átütötte az ingerküszöbét az elmúlt napok-hetek két jelentős eseménye: a sokak gyanúja szerint kormányközeli anyagi forrásokból felpumpált Mi Hazánk Mozgalom által a betiltott Magyar Gárda szellemiségének felvállalásával egy új, nyíltan rasszista félkatonai erőszakszervezet megalapítása, ezzel párhuzamosan pedig az uszító cigányellenesség felerősödése, valamint a Magyar Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak azon eszmefuttatása, amelyben egyenlőségjelet tett a homoszexuálisok és a pedofilok közé. Ezen hírek kapcsán még a napi eseményekkel nem foglalkozó átlagpolgár is döbbenten csapja össze kezeit: hát hol élünk mi? Hát mivé lett az országunk?

Nehezen elképzelhető, hogy a NER működtetőinek hallgatólagos beleegyezése, sőt mi több jelentős anyagi támogatása nélkül fejti ki Toroczkai László szélsőjobboldali pártja a közéletet mérgező intenzív tevékenységét. Végeredményben a külsőségeken kívül nincs is nagy különbség a kormánypártok és a Mi Hazánk Mozgalom ideológiája között – ne feledjük el, hogy a kormányközeli média által a miniszterelnök zseniális ötletének és a migránsoktól fenyegetett nemzet megmentésének szimbólumaként a köztudatba emelt déli határkerítés eredetileg az ásotthalmi polgármester Torockai Lászlónak az ötlete volt – az Európai Néppártból való, önkéntes távozásnak álcázott kiakolbólítása óta ma már nyíltan az európai szélsőjobboldali és fasiszta politikusok és pártok barátságát és kegyeit kereső Orbán Viktor hívei pedig nyilván elégedetten csettintenek magukban egyetértőleg a Mi Hazánk Mozgalom politikusainak egy-egy szaftos cigányozós vagy zsidózós megnyilatkozása után. S bár a kormánypárti politikusok jobban kedvelik a jól szabott Armani öltönyöket és a méregdrága Gucci táskákat a khakiszín terepruhánál és a katonai bakancsoknál, azért számos intézkedésnél, így példának okáért a falusi CSOK indokolásánál – tudniillik hogy annak a magyarországi roma közösség jelentős részét eleve kizáró szigorú szabályrendszerét bevallottan azért alkotta a kormány, hogy azt csak „becsületes magyar családok” vehessék igénybe – világosan látszódik, mennyire hasonlóan áll a cigánysághoz a kormányzó és az ellenzékben lévő szélsőjobboldal. Ha nem így lenne, ha végső soron nem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének értékeit, érdekeit és céljait szolgálná a Mi Hazánk Mozgalom és az általa létrehozott félkatonai szervezet, aligha kaphattak volna engedélyt arra, hogy május 21-én Törökszentmiklóson összejövetelük révén erődemonstrációt tarthassanak az ott élő roma közösség megfélemlítése céljából – teret engedve ezáltal országszerte a rasszizmus és a cigányellenesség újbóli megerősödésének.

Kövér László nyilatkozata tökéletes példája annak, hogy mára mennyire elmosódtak a kormánypárti és az ellenzéki szélsőjobboldal közötti határvonalak, hiszen a házelnöknek a melegek egyenjogúságáról alkotott gondolatait a Mi Hazánk Mozgalom bármely prominens politikusa is mondhatta volna – a következő idézet azonban nem Toroczkai Lászlótól vagy Dúró Dórától, hanem a Magyar Országgyűlés fideszes elnökétől származik: „egy normális heteroszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”. A gyermeket örökbefogadni akaró azonos nemű párokról pedig így vélekedett: „erkölcsi értelemben, semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze”.

Anyai nagyapám elmondása szerint gyermekkorának egyik megrázó élménye volt, amikor a harmincas évek végén – amikor a maihoz kísértetiesen hasonló jelszavak kíséretében építették a keresztény és nemzeti hazát – a kötelező hittanórákat megelőzően, még a katolikus hitoktató megérkezése előtt lépett be a tanterembe a nyilas érzelmű pedellus, más néven iskolaszolga, s így kiáltotta el magát: „zsidók, kifelé!”. Kövér László és Toroczkai László eszmevilága az én szememben a nagyapám történetében szereplő pedellus cizelláltnak nem éppen nevezhető, gyűlölettel teli szellemét jeleníti meg napjainkban. Igaz, a zsidók helyett most egyelőre az LMBTQ-közösség tagjait és a magyarországi romákat dobnák ki a nemzet tanterméből a pedellus-politikusok, de aggodalomra semmi ok, előbb-utóbb mindenki sorra kerül aki az ő felfogásuk szerint nem eléggé „nemzeti”, „keresztény” és „magyar”, hiszen a „kifelé” szó elé bármely vallási, etnikai, vagy szexuális kisebbség gyűjtőneve szabadon beilleszthető.

Gyűlölettől fröcsögő nyilatkozatok és a földön ütemesen egyszerre dobbanó bakancsok háttérzajával fülünkben teljes biztonsággal kijelenthetjük: egy pedellusországban élünk, ami olyan messze van már a polgári demokrácia eszményeitől, mint az egyszeri súlyos szívbeteg életmentő műtétjének időpontja a kórházi várólistán.

Chladek Tibor

2019. május 9-én, Európa napján tartott fórumot a Magyar Liberális Párt hernádi csoportja a Szluka Étteremben. A nagyszámú érdeklődőt vonzó esemény előadói Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke, Mészárosné Mladoniczki Anna, az MSZP Pest megye 10. számú választókerületének elnöke, valamint Chladek Tibor, a Liberálisok Pest megyei és hernádi elnöke, a Magyar Liberális Párt és az MSZP közös hernádi polgármester-jelöltje voltak.

Chladek Tibor meghívására szép számú érdeklődő gyűlt össze május 9-én 17 órakor a hernádi Szluka Étteremben a Liberálisok Európa napi-fórumára. A rendezvény házigazdája köszöntőjében elmondta: az egységes Európa gondolata a II. világháború esztelen pusztítása után fogalmazódott meg az európai vezetőkben, hogy a háborút szító nacionalizmus és az ártatlan polgárok millióinak halálához vezető fasizmus végképp a történelem szemétdombjára kerüljön, hogy a kontinens országainak békés együttműködése és integrációja legyen a jövő útja. „Az ember és ember valamint ország és ország közé kerítéseket emelő nacionalizmus és idegengyűlölet helyett az egymás iránti tisztelet, a tolerancia, a szabadság és a szeretet értékei jelentik a valódi európai jövőt Magyarország számára” - fogalmazott.

Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke előadása elején méltatta Chladek Tibort, akit kitűnő íráskészséggel és kommunikációs képességekkel bíró, szorgalmas és nagy munkabírású fiatal politikusként jellemzett, és akinek munkájára a jövőben is épít a Magyar Liberális Párt. A pártelnök egyúttal abbéli reményét fejezte ki, hogy a hernádi polgárok bizalmat szavaznak majd neki az őszi önkormányzati választásokon. „Tibor őszintén hisz azokban az európai, liberális és polgári értékekben, amelyekről köszöntőjében is beszélt, a mai cinikus magyarországi viszonyok között ez óriási emberi érték” – fogalmazott Fodor Gábor.

A Liberálisok elnöke hangsúlyozta: a magyar polgárok büszkék lehetnek arra, hogy az 1989-90-ben lezajlott rendszerváltás eredményeképpen Magyarország kelet helyett a nyugatot választotta, és büszkék lehetnek arra is, hogy 2004. május 1-én hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kormány a valódi társadalmi problémák megoldása helyett kizárólag a migráció hamis démonával riogatja a választópolgárokat, miközben az ország sok szempontból hasonló képét mutatja, mint a rendszerváltás előtt, a Kádár-rendszerben. „Orbán Viktor egyre jobban eltávolodik az Európai Néppárt által képviselt értékektől, EU-ellenes, szélsőjobboldali politikusok barátságát keresi saját korábbi kereszténydemokrata szövetségesei helyett. Az illiberális rendszert építő miniszterelnök nem csak az európai jobbközép-konzervatív pártoknak, korábbi pártcsaládjának, de az Európai Unió alapértékeinek is hátat fordított, az általa képviselt kereszténydemokrácia pedig szöges ellentétben áll mindazzal, amit például Ferenc pápa képvisel”- fogalmazott.

A pártelnök elmondta, a Liberálisok a teljes körű demokratikus ellenzéki összefogás hívei voltak, ennek hiányában nem indulnak az EP-választáson, mert az ellenzék megosztottsága elveszített szavazatokhoz vezet és így a kormánypártok által elnyerhető mandátumok számát növeli. Ettől függetlenül mindenkit arra biztatott, hogy vegyen részt a május 26-i választáson, és a nézeteihez legközelebb álló demokratikus ellenzéki pártra adja a voksát.

Mészárosné Mladoniczki Anna, az MSZP Pest megye 10. számú, monori központú választókerületének elnöke Európa napján a közelgő Európai Parlamenti választások fontosságára hívta fel a figyelmet. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az EP-választásra nem jött létre széleskörű ellenzéki összefogás, de hangsúlyozta azt, hogy az MSZP és a Párbeszéd közös ellenzéki listát állított. „Családunk, gyermekeink, unokáink jövője múlik azon, hogy milyen utat választunk Magyarország számára, hogy az Európa-párti vagy a szélsőjobboldali, Európa-ellenes erők lesznek többségben. Katasztrofális helyzetben van a magyarországi egészségügy, a közoktatás, szociális válság van ma Magyarországon, ezen változtatni szeretnénk, és ehhez egy nagyon fontos lépés az Európai Parlamenti választás" - fogalmazott a szocialista politikus.

A fórum második részében Chladek Tibor ismertette polgármester-jelölti programjának főbb elveit. A program a „Mindenki Hernádja” címet viseli, alapértékei pedig a szabadság és a szolidaritás. „Hernádon ugyanazok a folyamatok zajlanak, mint szerte az országban. Az ország és településünk lakossága egyaránt kettészakadt a kiváltságos kevesekre és a hétköznapi gondokkal küzdő sokakra. A mi álmunk az európai Hernád, ahol megvalósulnak az esélyegyenlőség, a szociális biztonság, az állampolgári jogok eszményei, amely nem csak a kiváltságos kevesek, de valóban mindenki Hernádja, minden itt élő polgár közös otthona lehet - fogalmazott a Liberálisok és az MSZP közös hernádi polgármester-jelöltje.

A rendezvény - amelynek résztvevőit a szervezők hidegtálakkal és üdítőitalokkal vendégelték meg - az előadókhoz intézett kérdésekkel és kötetlen beszélgetéssel zárult.

Sermer Ádám, a Liberálisok főpolgármester-jelöltje pódiumbeszélgetés keretében kérdezte Horváth József neves rákkutatót az orvosi kannabisz gyógyító hatásáról, hazai és nemzetközi felhasználásáról, dekriminalizálásának és legalizációjának lehetőségeiről és sürgősségéről az On Liberty – A Szabadelvű Gondolkodásért-, a Szabadságért Alapítvány és a LiFT - Liberális Fiatalok Társasága rendezésében.

A beszélgetés Horváth József példa nélküli életútjának bemutatásával kezdődött, hiszen a rákkutató hitének és kitartásának köszönhetően a lehető legmélyebbről, egy karcagi cigánytelepről jutott el egészen a kutató laboratóriumok világáig. Hitt abban, hogy példát mutathat, nem csak a roma magyar fiatalok, de a többségi társadalom számára is.

Horváth József elmondta: az ország legfejlettebb laboratóriumi közegében is dolgozhatott a Debreceni Egyetemen, a kutatómunkát azonban sok esetben jelentősen nehezíti a forráshiány. Míg az amerikai rendszerben intézményesített módon, nagytőkések bevonásával finanszírozzák a kutatásokat, Magyarországon még nem találkozott olyan független tőkéssel, aki a rákkutatásba fektetne.

Horváth óriási problémának tartja, hogy az orvosi kannabisz a magyar társadalom többségi gondolkodásában nincs szétválasztva a rekreációs használattól, és azt, hogy szinte kizárólag idegen nyelvű szakirodalma létezik a témának. Sermer szerint egy nyugtató- , altató- és fájdalomcsillapító-függő országban, ahol kiemelkedően magas a daganatos megbetegedések és halálesetek száma, problémát jelent a regnáló kormány és annak vezetőjének, Orbán Viktornak a személyes alulinformáltsága és hozzáállása. Ennél viszont még fájóbb, hogy felelős miniszterként Kásler Miklós annak ellenére sem tesz semmit, hogy ő maga onkológus professzor, az Európai Unió pedig idén februárban kiadott állásfoglalásában arra ösztönzött minden tagállamot, hogy az orvosi kannabisz használata elől minden akadályt gördítsenek el.

Horváth elmondta: próbál minden nála jelentkező betegnek segíteni: az elsődleges cél mindig a szenvedés csökkentése, a sugár- és kemoterápiás kezelések és a hozzájuk tartozó gyógyszerek kínzó mellékhatásainak mérséklése, de néhány esetben a daganat ellenszereként is funkcionálhat az orvosi kannabisz. A növény felhasználási területei között kiemelt szerepet játszik a tüneti kezelés mellett a prevenció, hiszen a kannabisznak vérnyomás és vércukor csökkentő hatása is lehet, valamint bizonyos típusú daganatok ellenszereként is funkcionálhat.

A rákkutató elmondása szerint a kannabisz széleskörű orvosi felhasználása ellenére számos orvos teljesen elzárkózik a használatától, de az is jelentős problémát jelent, hogy a kutatási eredményeit, és a hozzá forduló betegek sikereit sem tudja publikálni magyar nyelven, mert hazánkban erre nem adnak felületet.

Sermer Ádám ígéretet tett arra, hogy létrehoz egy fórumot, amelyben - számítva Horváth segítségére is, - kizárólag szakemberek fognak dolgozni annak érdekében, hogy létrejöjjön a régóta várt Orvosi Kannabisz Program. Bősz Anett, a Liberálisok parlamenti képviselője – aki szintén a jelenlévők között volt –azt ígérte meg: mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a fórum által elkészített anyagok eljuthassanak az illetékes jogalkotókhoz.