Ha Magyarországon egy kereskedelmi üzletlánc - még ha jellemzően kelet-európai módon, tehát szánalmasan gagyi színvonalon is - fürdőruhás nőkkel kívánja eladni termékeit, a honi közélet erkölcscsőszeinek barométere menten kiakad, mint például a CBA legutóbbi reklámja miatt. Bezzeg arra, hogy a kormány családpolitikája a nők társadalmi szerepét a szülésre redukálja, csak néma közöny és üres hallgatás a válasz, a kiváltságos kevesek pedig alázatos némasággal állnak sorba babaváró hitelért.

„A szexualitást hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának"- szólt Virág elvtárs Gogolák elvtársnőre Bacsó Péter örök érvényű Tanú c. filmjében annak kurtának vélt szoknyája miatt. Ezzel az államszocialista rendszer prüdériáját hűen tükröző filmes jelenettel tökéletesen leírhatjuk a Kádár-rendszer kései kisöccsének, az Orbán-rendszernek a világlátását is. A kóla maradjon meg a léha imperialista fiatalok bűnös bódító italának, a homoszexuálisok szégyelljék össze magukat puszta létezésük miatt - azt is lehetőleg csak otthon, a négy fal között. Meztelenkedést nem tűrünk meg a tévében, inkább tessék szépen nekilátni a gyermekgyártásnak, hiszen már a Ratkó-korszak óta megtanulhattuk volna: „lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!".

Ez a rendszer úgy tekint a magyar asszonyokra, mint egy egykori gondos falusi TSZ agronómus a tenyészkocákra: a harmadik kisfröccs után, párás tekintettel simogatva az anyaállatok hátát vágyakozik a bőséges számú fialásra. Bár a kormány a természetes népességfogyás és a kivándorlás miatt is egyre apadó lakosságszám mellett sem tud polgárainak élhető életet, elfogadható szintű közszolgáltatásokat nyújtani, mégis érthetetlen módon a népesség gyarapítására törekedne. Beteg gondolkodásmód ez, amely a megszülető gyermekek számának exponenciális növekedését tekinti sikeressége fokmérőjének. Mintha a gyermekvállalás nem egy férfi és egy nő: az édesapa és az édesanya legszemélyesebb magánügye hanem közügy volna, minta az állampolgárok mennyisége előrébb való volna az állampolgárok által élt élet minőségénél, mintha az egyén jóléte és boldogulása szempontjából az égvilágon bármi jelentősége volna annak, hogy mennyi magyar gyerek születik.

A kormány eszményképe az „élethosszig tartó tanulás" mintájára az „élethosszig tartó szülés" állapotában létező, szigorúan heteroszexuális és monogám párkapcsolatban, törvényes házasságban élő fehér és keresztény nagybetűs Magyar Asszony, aki teljesíti a nemzet nagypapája, Kövér doktor által közzétett terv szerinti elvárt darabszámot a gyermekek és az unokák tekintetében; a gyermekágyban töltött időszakokon kívül állig begombolt blúzban jár vasárnapi misére, és kellőképpen felháborodik azon, hogy bájos fiatal lányok bikiniben mernek strandra menni, horribile dictu: reklámban is szerepelnek ebben a szexista öltözékben - pedig hordhatnának kötelező jelleggel teljes testfelületet elfedő ruházatot is, mint például Iránban és Szaúd-Arábiában, és más olyan iszlám országokban, amelyeket még nem fertőzött meg a hanyatló nyugat dekadens szabadossága.

Ténykérdés, hogy Magyarország a nők egyenjogúsága terén is fájdalmasan el van maradva a szabad nyugati világtól. Ez azonban a legkevésbé sem a bájaikat fürdőruhába bújva önként reklámokban mutogató csinos lányok miatt van így. A valódi ok az, hogy ma egy azonos munkakörben dolgozó férfi és nő közül utóbbi ugyanazért a munkáért jellemzően alacsonyabb bért kap. Oka az is, hogy a kormány szótlanul tűri a nők ellen elkövetett családon belüli erőszakot, hiszen mai napig nem volt hajlandó ratifikálni a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést állami feladatként deklaráló isztambuli nyilatkozatot. Legfőbb oka pedig az, hogy az Orbán-rendszer népességnövekedésből szőtt delíriumos álmokat építő vezetői a társadalom nőtagjait vágyakkal, álmokkal, érzésekkel teli, szabad akarattal rendelkező állampolgárokból tenyésztési célból tartott anyanyulak szintjére degradálják családpolitikájuk révén.

Chladek Tibor