Emberemlékezet óta nem esett ennyi eső májusban a felső-Homokhátságon, ahol élek. Lassan megszokjuk, hogy a gumicsizma nem csak a hátsó udvaron tartott állatokhoz és a veteményhez, de a tanyánkról a faluba történő besétáláshoz is kötelezően ajánlott viseletté válik. Ázunk mindannyian, a többség ugyan csak kívülről, de azért jópáran az erdőszéli presszóban belülről is, sokaknak a télről megmaradt tűzifa és a házkörüli szemét mellett a szódavízzel hígított édes vörös Koccintós a leggyakoribb fűtőanyag.
A kertet lassan két hete nem kellett öntözni, a temérdek paradicsom- és paprika-palántát bőséggel táplálja vízzel a természet. Sajnos nem csak a vetemény, de a fű és a gaz is szélsebesen nő, a gazolás melléktermékei púpozva állnak a nyúlólban, a temérdek nyuszi olyan fényűzően táplálkozhat, mint egyszeri kormánytag a budavári Karmelita kolostorbéli Gundel-menzán.
Amennyiben igaznak volna hihető a régiektől tanult mondás, miszerint a májusi eső aranyat ér, akkor rövidesen beköszöntene a Kánaán a felső-Homokhátságon, mert olyan bőség várna a térségbéli gazdálkodókra, hogy ahhoz mérten még a nemzet gázszerelője is összeszégyellené magát szegénysége miatt. Tartunk azonban attól, hogy a májusban hulló esőcseppek mégsem konvertibilisek annyira az arannyal, mint amiképp a felcsúti labdarúgóklub legelkötelezettebb szurkolójával ápolt barátság váltható át nyertes közbeszerzésekre. Valódi aranyeső helyett így csak májusi eső hull a homokos földre.
Ám nem csak a természet, hanem a magyarországi közélet is bőven hullajtja reánk az esőt, igaz ez utóbbi nem áttetsző, hanem barna színű: a fasizmus barna esője. A májusi csapadékmennyiséggel vetekedő intenzitással uralta el újra a közbeszédet a rasszizmus, a cigányellenes uszítás.
Mint ismeretes, ismét megjelent a közélet színpadán Toroczkai László, akiről természetesen nem állítjuk, hogy az állambiztonság fizetett ügynöke lenne. Ehelyett nagyvonalúan a véletlen számlájára írjuk, hogy a Hatvannégy Vármegye és más fasisztoid szervezetek emblematikus alakja mindig pont akkor aktivizálja magát a magyarországi közéletben, amikor erre a mindenkori hatalomnak akkora szüksége van, mint egy falat kenyérre. (Emlékezhetünk: Gyurcsány Ferenc öszödi beszédjének kiszivárogtatása után például a semmiből előtűnve, egy rendőrautó első ülésén ülve buzdíthatta hangosbeszélőn keresztül a miniszterelnök ellen tüntetőket, hogy vonuljanak át a TV-székházhoz.)
Toroczkai László tehát ismét a közélet porondjára lépett, és alig pár hét alatt náci ihletettségű hőzöngéssel, cigányellenes uszítással elérte, hogy a nulláról gründolt új pártja: a Mi Hazánk Mozgalom (amelynek neve pikáns módon kísértetiesen hasonlít Avigdor Libermann izraeli külügyminiszter jobboldali pártjának, az Izrael a Hazánk elnevezésére) a múlt vasárnapi Európai Parlamenti választáson három százalék feletti eredményt ért el.
Amiképpen nem állítjuk, hogy Toroczkai László fizetett állambiztonsági ügynök lenne, azt sem jelentjük ki, hogy a kormánypártok politikai érdeke szempontjából hasznos tevékenységet végző Mi Hazánk Mozgalom létrehozása és működtetése mögött anyagi eszközökkel a kormány állna. Megtette ezt helyettünk Budaházy György, a hírhedt szélsőjobboldali botrányhős a Mi Hazánk kapuvári fórumán, ahol így fogalmazott: „..a Fidesznek az az érdeke, hogy valaki ellenőrizze a nemzetieknek a radikálisabb részét. (…) Most ugye az van, hogy a Fidesz megint szeretne egy olyan pártot, aki ezt a közeget azért mégiscsak összefogja stb. És akivel szót tud érteni, és így erre adódik a Toroczkaiék által megalapított Mi Hazánk, amit azért lássuk be, hogy a Fidesz segít”.
Budaházy szavai szerint nem lehet kérdéses tehát, hogy a romaellenesség ismételt közbeszédbe emelésével, a bevallottan a betiltott Magyar Gárda szellemiségét feleleveníteni és továbbörökíteni akaró, Nemzeti Légiónak nevezett félkatonai szervezet megalakításával a Mi Hazánk Mozgalom a jelenlegi kormánypártok érdeke szerint, illetve azok hathatós segítségével és támogatásával fejti ki működését. Ez persze cseppet sem meglepő annak fényében, hogy a kormánypártok és a Mi Hazánk nézetei milyen közel állnak egymáshoz. Maga a miniszterelnök is célként tűzte ki az „etnikailag homogén nemzetállam” megteremtését, a magyarországi roma nemzetiséget pedig „belső migránsoknak” nevezte egy miskolci fórumán. Tökéletes tandemszerű-működés kezd kirajzolódni a Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk között: előbbi a külső migránsokkal való riogatással, utóbbi pedig a „belső migránsoknak” tartott roma közösség elleni uszítással dolgozik a keresztény-nemzeti egység megteremtésén – amikor pedig a magyarországi LMBTQ+ közösség tagjairól vagy éppen az azonos nemű párok örökbefogadási lehetőségeiről hallhatunk megnyilvánulásokat, az adott nyilatkozatot adó politikus személyének ismerete nélkül azt sem könnyű helyesen megtippelnünk, hogy a szóban forgó kijelentést éppen az Országgyűlés kormánypárti elnöke avagy a hazai szélsőjobboldali szubkultúra valamelyik bakancsos véglénye tette.
A bőséges májusi esőnek hála a homokhátsági kertek gazdag termést ígérnek. A közéletben egyre hulló barna esőtől azonban jóízű termények helyett kizárólag a gyűlölet szárba szökkenése várható, és ennek termése joggal tölt el aggodalommal minden jóérzésű állampolgárt. Nincs idő a várakozásra – a fasiszta eszmék barna esőjétől szaporodó gizgazoktól mielőbb meg kell tisztítanunk országunk kertjét.
Chladek Tibor
