Március 20-án döntés születhet az Európai Néppártban (EPP) a Fidesz kizárásáról, de legalábbis tagságának felfüggesztéséről. Az évek óta itthon Brüsszel-ellenes jelszavakat szajkózó EU-kritikus népvezér és a nyugat-európai politikai térben az EU óvatos megreformálásában alakító szerepet magára vállalni akaró felelős államférfi kettős és egymásnak homlokegyenest ellentmondó politikai karakterei között eddig sikeresen pávatáncot járó magyar miniszterelnök súlyosan elhibázta a legutóbbi tánclépéseit, amelynek mind az európai, mind pedig a magyarországi belpolitikai térben komoly következményei lehetnek.
Pár héttel az Európai Parlamenti választások előtt a magyarországi kormánypártok imponáló magabiztossággal várhatták a voksolás napját. Ebben számos tényező közrejátszott: saját szavazótáboruk elkötelezettsége és mobilizálhatósága, a kormánypárti médiamonopólium, a politikailag el nem kötelezett szavazók várható passzivitása, a Jobbikot sem kiköpni sem lenyelni nem tudó demokratikus ellenzéki pártok megosztottsága egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség legalább 13, optimistább becslések szerint akár 14-15 EP-képviselői mandátum elnyerésével számolhatott.
Éppen ezért tűnhetett már megkezdésekor teljesen indokolatlan lépésnek az újabb Brüsszel-ellenes hisztériakampány, a Soros György és Jean-Claude Juncker portréival illusztrált EU-ellenes plakátok kihelyezése, és az újabb - egyébiránt közpénzből, kormányzati tájékoztatás címen finanszírozott - minden magyar állampolgárhoz eljuttatott miniszterelnöki levelek, amelyek nyilvánvalóan a kormánypártok EP-kampányának alkotóelemei voltak.
Azok az okok, amelyek miatt a Fidesz kizárása napjainkban napirendre került - így például a CEU ügy, a Sargentini-jelentés, továbbá az alkotmányosság és a sajtószabadság, valamint számos más európai alapértéknek a semmibevétele - már évekkel ezelőtt indokolta volna a kormánypárt EPP-tagságának felülvizsgálatát. Az Európai Néppárt számára azonban mindeddig érdekében állt a lázadozó partner maga mellett tartása, hiszen a magyarországi közéletet uraló Fidesztől nagy biztonsággal várható EP-mandátumok az EPP frakciójának létszámát gyarapították volna. Eörsi Mátyás a HVG-ben megjelent, "Miként zárnak ki egy pártot a nemzetközi pártcsaládjából? Kérdezzék Orbánt!" c. kiváló cikkében már február 25-én megírta, hogy egy pártot sem zárnak ki azért egy európai pártszövetségből, mert belpolitikai szinten vállalhatatlanul cselekszik - példaképpen hozta fel erre a Jörg Haider-féle osztrák Szabadságpárt tagságát a Liberális Internacionáléban (!) - azonban ha egy tagpárt vezetője saját politikai közössége európai szintű vezetőit támadja, akkor bizonyosan betelik a pohár.
Orbán Viktor a Brüsszel-ellenes plakátkampánnyal páros lábbal szállt bele az Európai Bizottság jelenlegi, az EPP által jelölt elnökébe, Jean-Claude Junckerbe, ezzel átlépett egy vörös vonalat - ráadásul teljesen indokolatlanul és szükségszerűtlenül. "Ez több mint bűn, hiba" - mondaná erre Louis Antoine Henri de Bourbon-Condé.
Mindemellett az elmúlt években tapaszalt orbáni politika általános elutasítottságot vont maga után a művelt nyugaton (sajnos csak ott, itt Európa boldogtalanabbik felén, így Magyarországon még nem, Németh László nagyon találóan fogalmazta meg, hogy: "Európa kelet felé lejt"), és nem kizárólag az európai szocialistákhoz vagy liberálisokhoz tartozó pártok támogatói esetében, de már a polgári, jobbközép EPP pártcsaládhoz tartozó politikai formációk támogatói körében is. A választási matematika alapján az Európai Néppárt már több szavazót - és ezáltal több várható mandátumot - veszít a más tagállamokban lévő európai tagpártjai szimpatizánsainak köréből ha következmények nélkül hagyja az Orbán-kormány belpolitikai intézkedéseit, mint amennyit a Fidesz Magyarországról biztosítani tud. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Fidesz esetleges kizárásának híre Európa-szerte növelte az EPP-támogatottságát. Tényekkel és számokkal pedig nem érdemes vitatkozni, ezért az elvek figyelembevételével már évekkel ezelőtt indokolttá vált lépést a politikai racionalitás alapján a választási matematika és a kőkemény politikai érdekek figyelembevételével most, az EP-választások előtt célszerű megtennie az EPP-nek: az európai értékek damasztabroszát a kanállal evett és kézzel tunkolt pörkölt szaftjával összepecsételő, eddig is csak lenézett, műveletlen és kulturálatlan, szmokinghoz sportcipőt húzó, tahósága ellenére távoli rokonként megtűrt, korábban már nem egyszer atyai pofonokkal jobb útra téríteni szándékozott Orbán Vikor pártját és az általa képviselt politikát kiakolbólítják saját pártcsaládjukból.
Saját mandátumszámuk optimalizálása mellett erre még egy alapos indoka van az Európai Néppártnak: az Európai Parlament - szemben a magyarországi viszonyokkal - hagyományosan a két legnagyobb pártcsalád, a jobboldali EPP és a baloldali Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége közötti konszenzusos politikán alapul. Az európai jobb- és baloldal vezető pártjai közötti együttműködés lehetősége vész el ha az EPP engedi Orbán Viktornak és pártjának saját keretein belül maradását - hiszen ha már a közös elvi-ideológiai platformon lévő néppárti tagpártok támogatói és vezetői körében ilyen nagy az orbáni politika elutasítottsága, akkor nem nehéz megítélni, mi az általános vélemény a Fidesz politikájáról az európai baloldali - és persze ugyanígy az európai liberális és zöld - pártok vezetői, tagjai, támogatói körében.
Hihetnénk azt, hogy ez egy tudatos stratégia a magyarországi kormány részéről, de tévednénk. A tudatosság helyett kapkodás és káosz követte az EPP biztosítékait is kiverő agresszív kampányt: a kizárólag Manfred Weber várható útvonaláról az éj leple alatt sunyin letakart plakátok, a hűtlenség szimbólumként ismert mém-páros felhasználásával propagált családtámogatási üzenet - amely nyomán az ország ismét világszerte nevetségessé vált -, a valódi bocsánatkérés nélküli bocsánatkérő levél a Fidesz kizárását követelő tagpártoknak egyaránt azt jelzik: az Európai Néppárttal való szakítás nem tudatos politikai stratégia, hanem egy teljesen váratlan politikai konfliktus Orbán Viktor számára, aki eddig azt hihette, hogy az általa a Néppárt számára biztosított 13-15 EP-mandátum elég nyomatékot és zsarolási potenciált nyújt neki arra, hogy kénye-kedve szerint cselekedjen Magyarországon. Mára bizonyossá vált: tévedett.
A kormányzati kapkodás és káosz csak következménye mindannak, amit a jelen írás elején kifejtettek miatt eleve teljes joggal indokolatlannak és kontraproduktívnak tartott Brüsszel-ellenes kampány indított meg. Egy ismert körülmények miatt eleve győztes választás előtt agresszív kampánnyal magunkra haragítani az érdekből eddig megtűrő szövetségest akkora hiba, ami csak két dolgoz jelezhet: vagy a miniszterelnök vesztette el végleg a realitásérzékét annak okán, hogy az európai politikai hadszíntér lényegesen komplexebb mint a magyarországi, s így nagy volt rá a kabát, avagy a miniszterelnököt és a kormányt körülvevő kommunikációért felelős stáb bár végtelenül hűséges ugyanakkor szakmailag totálisan inkompetens személyekből áll. Ez a túltolt bicikli avagy az ágyúval verébre lövés tipikus esete, ekkora politikai kommunikációs hibát a miniszterelnök sem hagyhat személyi konzekvenciák nélkül.
Egy azonban bizonyos: ha a Fidesz kikerül az EP legnagyobb pártcsaládjából, az EPP-ből, csatlakozhat bármely kisebb jobboldali vagy szélsőjobboldali európai pártszövetséghez, az általa kiküldött képviselőknek akkora súlyuk és szavuk lesz az Európai Parlamentben és akkora hatást tudnak csak gyakorolni az európai politika alakítására, mint a Mi Hazánk Mozgalom szélsőjobboldali képviselői, függetlenként ülve a Magyar Országgyűlésben. Amennyiben az EPP kizárja vagy legalábbis felfüggeszti a Fideszt, akkor nyerjen akárhány mandátumot is a májusi EP-választáson, az európai politika porondján mindenképpen marginalizálódik és ezáltal vereséget szenved - s emiatt sem Soros Györgyöt, sem a magyarországi ellenzéket, sem a Lenin-idézettel hasznos idiótáknak nevezett EPP-tagpártok vezetőit, hanem kizárólag saját ostobaságát okolhatja.
Chladek Tibor
