Sokszor hallani azt a dilemmát, hogy demokratáknak mennyire szabad az Országházon belül politizálni. Bizonyos logika mentén felmerül, hogy akár a parlamenti mandátumokat sem kellene használni, ki kellene jönni az utcára politizálni. Amellett, hogy mélyen egyetértek az utcai aktivitás szükségességével, nem gondolom, hogy ez kizárná a törvényhozás legmagasabb szintjén való aktív ellenállást, sőt. A parlamenti mandátumok használatát nem csak lehetőségnek, de kötelességnek is tartom a demokratikus ellenzéki képviselők részéről mindaddig, amíg nem uralkodnak polgárháborús állapotok hazánkban. Remélem, sosem lesz ilyen, ami viszont azt is jelenti, hogy demokratikus eszközökkel kell változást elérnünk, tehát a Parlament falain belül is számtalan fontos feladat vár ránk.

A Fidesz minden rendszert úgy alakít ki a pártpolitika szintjén, hogy amennyire lehetséges, rövid pórázon tarthasson mindenkit, aki mást képvisel, mint az állampárt. Erről szól az ÁSZ működése Domokos László vezetésével, vagy Kövér László arcátlan büntetései az ülésteremben, de erről szól az újonnan létrehozott fideszes közigazgatási bírósági rendszer is teljes egészében.

Lenne azonban lehetőség arra is, hogy az ellenzék úgy hagyja magára az állampártot a színjátékában, hogy közben a szavazópolgárok támogatásából eredő képviseletnek sem fordít hátat. Azt, hogy valaki parlamenti képviselővé válik, kizárólag a szavazók bizalmának köszönheti. Ahhoz, hogy érdemi munkát fejthessen ki egy parlamenti képviselő - kiemelten a szakterületéhez fűződő tevékenységben, fontos, hogy egy parlamenti bizottság munkájában is vegyen részt. Ez idáig rendben is van.

Viszont minden pozíció és juttatás, ami ezen felül az állampárt kegyeiből következik, csupán egyfajta póráz, amit minden érintett ellenzéki képviselő önkéntesen húz a nyakára. Meggyőződésem, hogy az érdemi ellenzéki munkához sem parlamenti alelnöki pozíciók, sem jegyzői pozíciók, sem bizottsági elnöki és alelnöki pozíciók betöltése nem szükséges. Amellett, hogy nem szükségesek az ellenzéki munkához, erős öncenzúrát is eredményeznek a mindennapok során, hiszen az ilyen titulusok komoly többlet-juttatásokat jelentenek, de kizárólag fideszes többség által jóváhagyható, és elvehető tisztségekről beszélünk. Ezeket már nem a szavazók, hanem a fideszes többség adja, és bármikor el is veheti, ha úgy tartja jónak.

Természetes emberi tulajdonság, hogy mindenki próbálja megóvni a bevételeit, de ha ez olyan áron történhet, hogy inkább nem fejtem ki a tőlem telhető maximális ellenállást a kétharmados állampárttal szemben, csak hogy maradjon érintetlenül minden juttatásom, akkor az egész ellenzékiségnek semmi értelme.  Ha hitelességre törekszünk, akkor amellett, hogy egyszerű taktikai politizáláson túl végre tartalmi alapokról kell kezdjük a munkát, le is kell dobja mindenki a láncait. Szépen mindenki kapcsolja ki a nyakörvét, és adja vissza az állampártnak!

A demokrata parlamenti képviselők maradjanak képviselők, dolgozzanak egy-egy bizottságban keményen, de minden más titulust engedjenek el! Lehet, most kicsit fájó lépésnek tűnik ez, de bízzanak a szavazókban, meg fogják hálálni. A kérdés a szokásos: továbbra is mindenki saját magának, és rokonainak politizál csupán, vagy bebizonyítjuk, hogy a szavazók, a polgárok érdekei még fontosabbak...

Szerintem szabaduljunk meg azoktól a jól fizető pórázoktól!