Tisztelt Rétvári Bence!

Mindenekelőtt tisztázzuk: Magyarország sorsa akkor fog ismét virágozni, ha egy magyar kormány majd nem csupán büszke, de legalább annyira felvilágosult, emberséges és toleráns magyarokat próbál majd nevelni.

Mélyen felháborított a hír, miszerint Ön nem csupán jelenlétével, de válogatott megnyilvánulásokkal is megkísérelte rehabilitálni Kornis Gyula emlékét a róla készült, Vácon felállított köztéri szobor avató ünnepségén.

Ön azt állította Kornis Gyuláról, hogy “szimbóluma annak, ami a keresztény hit és a nemzeti büszkeség”. Én magam nem tudnám általános érvényűen megmondani, hogy mi lehet szimbóluma mindannak, amiről beszélt, de abban egészen biztos vagyok, hogy semmiképp sem lehet egy súlyosan antiszemita politikus – aki minden erejével azon dolgozott, hogy a holokauszt borzalmait előkészítse, és a majdani mészárlásokat gördülékennyé, valamint a társadalom többségi része számára is elfogadhatóvá tegye – jelképe semminek sem, ami előremutató. A keresztény hitet és a nemzeti büszkeséget nem szimbolizálhatja egy olyan személy, aki a magyar értelmiséget “hungarizálni” akarta az általa vélt “eljudaizálódás” ellen, vagy aki a zsidóságra a magyarság szellemét megrontó, külön fajként tekintett.

Ön azt mondta, hogy  a gyarapodó jövőhöz vezető első szükséges lépés, hogy a diákoknak “bemutatjuk a magyarság történetének ilyen szakaszait, nagy teljesítményeit.” Valóban jó lenne, ha a jövő magyar generációi tisztában lennének azzal, hogy a második világháború borzalmai, és annak magyar vetülete pontosan hogyan is nézett ki. Éppen ezért gyomorforgató például a súlyosan történelemhamisító Szabadság téri emlékmű is, mely a magyar nyilasok, a magyar csendőrök, a magyar korai zsidótörvények, az ártatlan honfitársaikat tudatlanságból, vagy nyereségvágyból feljelentő és elhurcoltató magyarok felelősségét próbálja semmissé tenni, azt hazudva, hogy minden magyar áldozat csupán a német birodalom áldozata volt. A nagy teljesítményt gondolom arra érti, hogy micsoda hatékonysággal tudta Magyarország másokkal elpusztíttatni, vagy saját kezűleg kiirtani a magyar zsidó lakosság nagy részét. Elvégre 825 ezer zsidó magyar közül 569 ezret eltörölni a föld színéről nem kis teljesítmény – majdnem 70%-os hatékonyság. Ez valóban teljesítmény volt, mely pusztán a német birodalom bármilyen erőfeszítése esetén sem lett volna lehetséges, súlyos magyar felelősség nélkül. Kornis Gyula ehhez a kimagasló hatékonysághoz valóban nagyon sokat hozzátett. Ezért köztéri szobrot állítani neki viszont felháborító, és elkeserítő.

Utoljára az Ön által hangoztatott teljesen idejétmúlt, kizárólag hatósági elrettentésre épülő drogstratégiai tévképzetek miatt írtam Önnek nyílt levelet. Arra azóta sem reagált semmit, viszont látva a kormányzati hozzáállást, egyértelművé vált számomra, hogy nem felvilágosításra szoruló tévedések, vagy akaratlan kommunikációs hibák rejlenek a háttérben, hanem Ön egy tudatosan felelőtlen politikai gépezet része, aminek esze ágában sincs a racionalitáshoz igazodni.

Tanulva korábbi tapasztalataimból most nem kérdezek Öntől semmit, nem kérek Öntől semmit, csak jelzem, hogy amihez az arcát, nevét adta Vácon, az vállalhatatlan, embertelen és meggyalázza 600 000 ártatlan magyar áldozat emlékét. Hogy ez Önnek problémát jelent-e, azt nem tudhatom, de nem is hiszem, hogy lenne jelentősége. Az viszont fontos, hogy mindenki emlékezzen majd, hogy Ön és az Ön mögött álló Fidesz-kormány, Orbán Viktor vezérletével súlyosan antiszemita, minden 21. századi demokrata számára vállalhatatlan eszméket képvisel, amikor gőzerővel dolgozik a Horthy-korszak rehabilitációján. Hogy ez éppen történelemkönyvek önkényes átírásával, intézetek, múzeumok létrehozásával, közterületek visszarendezésével, szobrok állításával, vagy hazug kommunikációs panelek puffogtatásával történik, az szintén részletkérdés, a történelem szemétdombján majd nem lesz jelentősége.

Sermer Ádám

a Magyar Liberális Párt ügyvivője