A baloldali pártok megtartották az előválasztásukat, amelyen Karácsony Gergely és Horváth Csaba közül előbbi győzedelmeskedett. Ellenzéki politikusok ígérete szerint az előválasztás első fordulóját követte volna a második, amelyen a baloldali jelölt mellett a Jobbik és az LMP által támogatott Puzsér Róbert, illetve a tervek szerint Ön is ringbe szállt volna. A jelenlegi állás szerint elképzelhetőnek tartja, hogy lesz második fordulója az ellenzéki előválasztásnak?

Ha nem javasoltam volna, akkor most nem is beszélhetnénk második fordulóról, amit éppen azért tartok szükségszerűnek, mert az előző kört semmilyen széleskörű egyeztetés nem előzte meg. Ez az egyeztetés azonban továbbra sem történt meg. Van ugyan szó technikai lebonyolítást érintő kérdésekről, de meggyőződésem, hogy közös nevezők, közös alternatíva nélkül ezek csupán pótcselekvésnek jók. A végső célhoz, ahhoz, hogy a jelenlegi fővárosi, állampárti helytartó helyett egy demokrata, 21. században gondolkodó, európai vezetője legyen Budapestnek, kizárólag egy stabil alapokon nyugvó együttműködés vezethet. Ennek pedig továbbra sincs semmi jele. Pusztán taktikai alapon esély sem lesz az érdemi változtatásra. Még Budapesten sem. Önmagában a kormánnyal való szembefordulás nem elég a változáshoz. Éppen emiatt fontos, hogy amit számon kérünk az állampárton, azt potenciális együttműködés reményében se toleráljuk senki másnak sem. Akkor lehet alapunk kikérni magunknak az illiberális ámokfutást, ha mi teljesen máshogy csinálnánk. Akkor lehet leváltani Tarlós Istvánt és végső soron majd Orbán Viktort is, ha tartalmi alapokon nyugvó kiutat, egy váltóalternatívát nyújtunk a választóknak. A taktikázgatás ehhez kevés. Az pedig nem is kérdés, hogy a jelenlegi illiberális hatalom bármely leágazásával szemben mindenhol szükség van a stabil liberális alapokra.

Az Origónak adott áprilisi interjújában bejelentette, hogy az előválasztási folyamat megakadása esetén önállóan is elindul a Liberálisok főpolgármester-jelöltjeként az őszi választáson. Mi történik akkor, ha Karácsony Gergely és Puzsér Róbert mégis egyességre jut, és az összes ellenzéki párt támogatásával végül csak egyikőjük indul el a választáson?

Az előválasztási folyamat vagy nagyon megakadt, vagy még el sem kezdődött. Nem csupán a rajtam kívül ismert két jelenlegi jelöltről szól ez a kérdés, hiszen akár még bővülhet is az ellenzéki aspiránsok köre. Valamennyi ellenzéki párt pedig csak akkor tudná támogatni ezt a teoretikus jelöltet, ha a Magyar Liberális Párt kihátrálna mögülem. Ez viszont csak abban az esetben lenne elképzelhető, ha bármely más jelöltet jobbnak tartana az elvszerű liberális nézetek következetes, kitartó képviseletére, mint engem. Ilyen verziót nem igazán tudok elképzelni. Én azért szeretnék főpolgármester lenni, mert meggyőződésem, hogy Budapestnek sokkal több liberalizmusra lenne szüksége, hogy az itt élő polgárok felszabadultan fellélegezhessenek. Továbbra sem látok semmi más lehetőséget a liberális polgári elképzeléseim megvalósulására, mint hogy én magam népszerűsítsem, vagy akár meg is valósítsam azokat. Sokszor találkoztam már azzal a hozzáállással, hogy ha nem a baloldali kommunikációs trendek szerint viselkedek, akkor kollaborálok a Fidesszel. Ehhez már hozzászoktam, de sokkal szívesebben viselem el ezeket a teljesen alaptalan és gyáva vádaskodásokat, mint hogy a budapestiek érdekeivel szembemenve, taktikai megfontolások alapján megalkudjak. Nem mellékes, hogy eddig senki sem próbált tárgyalni velem együttműködési feltételekről. Én készséggel elfogadom, hogy a jelöltek erőviszonyok alapján ültek le egyeztetni egymással, de ez egyben azt is jelenti, hogy a többi jelölnek és a mögöttük álló szervezeteknek esze ágában sincs egyeztetni sem az én liberális-, polgári elképzeléseimről, sem a Magyar Liberális Párt többi budapesti jelöléséről. Így viszont senki nem is várhatja el tőlünk, hogy a liberális képviselet teljesülésének bármilyen garanciája nélkül húzzunk vissza jelölteket. Jelen állás szerint tehát kevés esélyt látok arra, hogy az én nevem ne legyen ott októberben a szavazólapokon minden egyes budapesti szavazófülkében, attól függetlenül, hogy mellettem még hány másik név szerepel a listán.

Milyen programmal, milyen konkrét célkitűzésekkel indul a főpolgármesteri tisztségért? Milyen ügyeket tart a legfontosabbnak Budapest jövője szempontjából?

Hamarosan nyilvánosságra fogom hozni a „Polgári Budapest” című programomat, melynek több részletét már eddig is igyekeztem minél többekkel megismertetni. Az alapvető célkitűzés, hogy Budapestnek végre olyan vezetője legyen, aki méltó a budapesti polgárokhoz, aki érti, hogy a 21. században egy Európai Uniós főváros lakossága hogy szeretné élni a mindennapjait, és milyen várost szeretne a következő generációknak itt hagyni.

Programom három fő pillérre épül. 1.: Nagy Budapest, melynek lényege, hogy a főváros közigazgatását igazítsuk a város mindennapjaihoz. Egy belső ún. City kialakításával, és a külső kerületeknek adott eséllyel, hogy a velük egybeforrt agglomeráció felé kiterjeszthessék a főváros határát, létrejöhetne egy a mostaninál nagyobb Budapest és lehetőség nyílna például a hulladékgazdálkodás, a díjfizető parkolás, vagy éppen a közútkezelés jelenleg tapasztalható problémáinak a megoldására. 2.: Közvetlen Budapest, melynek lényege, hogy a közigazgatási döntésekbe sokkal szorosabban be kell vonni az érintetteket - a budapesti polgárokat. Szükségszerű a helyi népszavazások keretein drasztikusan változtatni, online felületeken keresztül sokkal több kérdésbe ki kell kérni a polgárok véleményét, ki kell terjeszteni annak a lehetőségét, hogy milyen ügyekben lehet egyáltalán helyi népszavazásokat kezdeményezni. A lakosság véleményétől nem félni kell, hanem pontos, őszinte felvilágosítást kell nyújtani, és minél több kérdésben hagyni, hogy dönthessenek maguk az érintettek. 3.: Digitális/Modern Budapest, aminek az alapja, hogy ne féljünk a 21. század innovációitól, hanem értsük meg, és a lehető leghasznosabban építsük be a főváros életébe azokat. A közösségi megosztáson alapuló megoldások ösztönzése, működő e-jegyrendszer, internetes szavazások technikai feltételeinek megteremtése, i-közigazgatás, és a modern tudomány állásának megfelelően idetartozik a közparkok fejlesztése és a kannabisz helyi rendelettel való dekriminalizációja is. A legfontosabb elemeket nehéz kiemelni, mert nagyon sok fontos változtatásra lenne szükség ahhoz, hogy Budapest egy még élhetőbb, szerethetőbb várossá váljon a jövőben.

Amennyiben Ön önállóan elindul a főpolgármester-választáson, ez automatikusan azt jelenti, hogy a Liberálisok kerületi szinten is önállóan indulnak, vagy a kerületekben körvonalazódnak az együttműködések a demokratikus ellenzéki pártok és a Liberálisok között?

Egységes budapesti megállapodás már szinte biztos, hogy nem lesz, így lesznek külön a Liberálisok színeiben indított jelöltjeink is, mind polgármesteri, mind képviselő-testületi helyekért. De van olyan terület is, ahol nagy valószínűséggel minden demokrata ellenzéki párt közös jelöltek mögött fog tudni felsorakozni, ilyennek tűnik jelenleg például a XV. kerület, ahol a Magyar Liberális Párt jelöltjei is egy demokrata ellenzéki együttműködés részeként fognak megjelenni a választáson. Tartalmi alapú együttműködés híján nem lehetséges az egységes választási együttműködés, így csak törekedni tudunk arra, hogy helyi szinten minél több területen kialakulhasson a mi jelöltjeinket is magába foglaló széleskörű megegyezés.

Mi a Liberálisok, illetve az Ön személyes véleménye arról, hogy a demokratikus ellenzéki pártok már több településen bejelentették: a Jobbikkal együttműködésben indulnak az őszi helyhatósági választásokon, és közösen állítanak polgármester- és képviselőjelölteket? El tud képzelni ilyen forgatókönyvet Budapesten is?

Meggyőződésem, hogy az illiberális kormány minden szárnyával csakis tartalmi alapon lehetséges hitelesen szembefordulni, és helyette váltóalternatívát felmutatni. Nem hiszek az "akár az ördöggel is"-típusú taktikázásban. Én biztosan nem fogok még közvetve sem hatalomba segíteni szélsőjobboldali jelölteket. Az nem a problémák megoldását, csupán személyi változtatást jelentene, miközben Budapestnek és az egész országnak rendszerszintű változtatásokra van szüksége. Ez viszont kizárólag stabil tartalmi alapokkal kivitelezhető. Budapesten ráadásul értelme sincs a taktikai együttműködésnek, hiszen az egyszerű matek is azt mutatja, hogy a Fidesz a Jobbik nélkül is leváltható.

Milyen célt tűz ki maga elé főpolgármester-jelöltként az őszi önkormányzati választásokra? Milyen eredménnyel lenne elégedett?

A célom nem lehet más, mint hogy Tarlós Istvánt követően én legyek Budapest következő főpolgármestere, és megvalósítsam a Polgári Budapest programomban foglaltakat. Ha ez megtörténne, azzal azt hiszem, elégedett lennék.

Szabad Ne Feledd 

„A politikai svihák rosszabb a kígyónál. A kígyó, bárhogy vagdalják össze dirib-darabra, él mindaddig, míg a napvilág rásüt, a politikai svihák pedig bármily ép legyen, csak addig él, míg a nap rá nem világít.”

[Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon]

Mióta a Magyar Liberális Párt megnevezte főpolgármester-jelöltjét Sermer Ádám személyében, azóta gyakran hangzik el a kérdés, miért van szükség saját jelöltre a Liberálisoknak, miért nem jó ez vagy az? Ekkor az éppen aktuális liberális nyilatkozó igyekszik kimerítően elmagyarázni, milyen komoly különbségek vannak alapvető kérdések megítélésében is, ám ilyenkor érkezik a „Nagy Ellenzéki Összefogás” néhány rohamosztaga, és minden lehetséges fórumon nekilát földbe döngölni mindenkit, akinek más véleménye, egyáltalán véleménye van.

Nos, engedtessék meg, hogy egy konkrét példán is bemutatásra kerüljön, mi az, amivel a Liberálisok szakítanának, mi az, amivel a baloldal egyelőre képtelen.

A zuglói parkolóbotrány egyik legemlékezetesebb pillanata volt, mikor Karácsony Gergely, Zugló polgármestere, az MSZP-P főpolgármester-jelöltje 2019. március 26-án arról beszélt az ATV stúdiójában, hogy azért kötötte meg a kerület a drágább ajánlatot, mert létezett egy MSZP-Fidesz háttérmegállapodás. A háttérmegállapodás értelmében a szocialisták és a fideszesek meg is szavazták szépen az ügyletet, így az, hogy a polgármester tartózkodott a szavazásnál, nem sokat jelentett. Megvétózni pedig nem mert Karácsony a kerület számára láthatóan hátrányos megállapodást, tartva szövetségese, az MSZP haragjától.

A sok kínos magyarázkodás után jutott el oda Karácsony, hogy olyan javaslatot fogalmazott meg a zuglói testület számára, amely elfogadása esetén csak tovább rontotta volna az egyébként is katasztrofális helyzetet. A polgármester azzal bírt előállni, hogy az önkormányzat vegye vissza saját üzemeltetésébe a kerületi parkolást.

Értjük ugye? A kerületi svihákhad, amely eddig is gátlás nélkül szavazta meg a drágább, a zuglóiak számára kedvezőtlenebb szerződéseket, ezután már ne is írjon ki közbeszerzési pályázatokat, intézzen mindent házon belül, maradjon minden az épület falain belül. Karácsony azokra hagyná a parkolást, akik saját szavai szerint eddig is háttéralkukat kötögettek a zuglóiak kárára. Ez olyan jó ötlet, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság legutóbbi milliós büntetését is megspórolhatta volna a kerület, hiszen ha nincs közbeszerzési eljárás, nincs mit büntetni , büntetlenül odaadható lett volna az újabb  több szász millió forint pályáztatás nélkül a választott cégnek.

Láthatóan Karácsony képtelen kiszabadulni a hátteralkuk világából. Nincs bátorsága, sem  ereje elég, csak annyi, hogy ilyen egy  pillanatig kommunikációs eszközként éppen használható, egyébként teljesen értelmetlen javaslatokat fogalmazzon meg.

A háttéralkuk világa újabb háttéralkukkal nem szüntethető meg. A politikai svihák ellensége – ahogy Mikszáth is írta – a napfény. Sermer Ádám főpolgármesteri programjában pontosan ezt fogalmazta meg: nem újabb és újabb fővárosi és kerületi cégeket, átláthatatlan konglomerátumokat kell létrehozni. Ellenkezőleg! Mindent a lehető legátláthatóbbá kell tenni. Tiszta, világos feltételrendszerrel kiírt közbeszerzési eljárásokra, nyílt sisakos politikára van szükség. Minden döntés, sőt a döntések előkészítése is legyen érthető, elérhető. A döntések meghozó pedig vállalják felelősségüket.

A piac, ha hagyják működni, a legtisztítóbb hatású tud lenni. A svihák nem találja helyét a hatékonyságra, racionalizált működésre, átlátható viszonyokra épülő szabad piaci versenyben.

Ezt kínálják a Liberálisok, ezt kínálja Sermer Ádám.


Szabadai Viktor
választmányi elnök
Magyar Liberális Párt

Mielőtt belekezdenék a Legalizálj mozgalom és kampány jelenlegi helyzetének és létjogosultságának taglalásába a magyar társadalmon belül,  meg kell köszönjem azoknak az embereknek az eddigi, jelenlegi és jövőbeni munkáját, akik bármilyen formában is hozzátettek Magyarországon a kannabisz legalizálásának az eléréséhez akár gyógyászati, rekreációs és spirituális szinten. Hiszen egy igazi szélmalomharcnak tűnik ez a cél mind a belső és a külső szemlélőnek is, pedig a világon jelenleg is zajló pozitív drogpolitikai reformok változása, előbb vagy utóbb itt is éreztetni fogja hatását. A szele már itt van. Kérdés, hogy vitorláink befogják vagy ezt is veszni hagyjuk és nem élünk szabadságjogaink többrétű érvényesítésével.

A tavalyi évet nagyszerűen zártuk, sikerült aktivizálnunk az országos mozgalmat, ami mára már egy jól működő civil hálózati rendszer, ami folyamatosan bővül. Idén országos bemutató előadásokon fogjuk bemutatni, hogy miért értelmetlen a félelem egy növénytől és annak felhasználóitól.

Mennyire abszurd, hogy egy olyan ártalmatlan növényt (gyógynövényt) tiltanak, ami a természetben megtalálható. Sajnos ártalmassá az ember vagy inkább az emberi természet tette. Olyan jogfosztást követtek el pusztán anyagi profit orientáltságból és üzleti stratégiai megfontolásból, ami rányomta a bűn bélyegét eme növényre és annak használóira. Azért itt megjegyezném, hogy a kender, cannabis, kannabisz szinte egyidős az emberiséggel, de megkockáztatom, hogy a növény őse előbb volt jelen a bolygón, mint mi. Ősidők óta felhasználjuk ezt a növényt ipari, gyógyászati, rekreációs és spirituális-vallási területeken. Számos országban adták már vissza az embereknek azt a szabadságjogot, hogy maguk rendelkezhessenek a kannabisz használatának döntési jogával.

A feladat

A végleges cél a teljes legalizáció lenne, de ehhez lépcsőfokok vezetnek főleg egy olyan társadalomban, mint a magyar. Rengeteg különféle változatát megfigyelhetjük a legalizációnak a világban. Hazánkban a legcélravezetőbben a "lépésről lépésre" program működhet. Ez dióhéjban annyit tesz, hogy elsőnek legalizálni kell a gyógyászati kannabiszt (annak kutatását, alkalmazását az adott területeken és annak termesztését) és közben dekriminalizálni a rekreációs és spirituális felhasználást, mindeközben pedig engedélyezni otthoni 3-5 tő növény tartását.

Mit is értünk a gyógyászati legalizálás alatt?

A CBD (nem pszichoaktív) amit már lehet kutatni és használni is viszont a THC (pszichoaktív) az az összetevője a növénynek amely az eddigi kutatások alapján, például a rák esetében autofágiára (önmegsemmisítésre) kényszeríti a beteg sejtet így megakadályozva a rák terjedését (természetesen nem csodaszer, nem minden típusnál működik), de hatékonyabb a CBD-nél, ami lényegében csak a növekedését gátolja meg a rákos sejtnek. Természetesen nem csak ebből a két összetveő molekulából áll a növény, számos vegyület található benne, amiket kutatni és meg kell ismerni.

Az, hogy a méltóságteljes kezelés és a gyógyulás lehetőségét megtagadja a jelenlegi magyar kormány a magyar polgároktól az lényegében megfelel a tudatos és vagy tudatlanságból fakadó nettó ”népirtásnak”.

Miért legalizáljunk vagy van ennél égetőbb problémája nincs is az átlag magyarnak?

Legtöbbször ezt a választ kapja az ember, hogy van nagyobb problémája is a magyarnak, mint a fű legalizálása. Na igen csakhogy a legalizációval és a dekriminalizációval rengeteg probléma orvosolható és vagy olyan folyamat indítható el, amellyel csak nyerhet a magyar társadalom.

Érdekesnek tartom, hogy sokan még mindig keverik a heroinnal és úgy vélekednek róla, ha ”rászoknak” akkor lopnak, gyilkolnak érte. Nincsenek tisztában vele, hogy a jelenlegi helyzet az, ami ezt idézi elő, hiszen előbb utóbb a díler beajánl más szert is a fogyasztónak, ezen a legalizáció változtatna. A jelenlegi helyzetben nem tudhatja a felhasználó, hogy ténylegesen csak szárított kannabisz-növény virágzatát fogyasztja-e el.

A feketepiac igen kicsi szegmensében fordul csak elő, hogy a vásárló/fogyasztó tudja mi az, amit egyáltalán fogyaszt. Sokszor a díler sem tudja megmondani, hogy indica vagy sativa domináns a portékája, nem hogy annak törzsének nevét vagy típusát tudná. A legális kereskedelemmel vagy az engedélyezett szociális klubrendszerrel ezek megszűnnének így a felhasználó tudatában lenne minden információnak az adott növényről.

Azt is vegyük figyelembe, hogy a termesztő gyakran csak megbízást végez és nem ő a torta dísze, hiszen csak egy szelet, mint ahogyan a díler is vagy a dílerek is.

Természetesen jelenleg is vannak a feketepiacon olyan tisztességes és tudatos termesztők/dílerek akik nem csapják fel az árut, az 1.0 az 1.0 gramm, csak füvet terítenek és, ha el nem is ítélik a szintetikus drogokat, de nem szándékoznak piacra lépni ilyen portékákkal. Ők mondhatni támogatói a legalizációnak és a dekriminalizációnak is. És ötletük is lenne arra, hogy miként fehéredjen ki a piac. Itt nem csak arra kell gondolni, hogy persze tiszta legális profithoz szeretnének jutni és így tovább. Ezek között a termesztők között vannak azok is, akik THC-ban magas kannabisz olajat készítenek illegálisan a törvény elöl rejtőzve, gyógyászatilag rászoruló beteg embereknek.

A magyar társadalomnak fel kell nőnie a feladathoz, de ehhez meg kell tenni azt a bizonyos lépést. Az alkohollal is csak amiatt van problémánk, mert szinte öröklődnek a társadalmi berögződések a családokban. Nincs, aki az asztalra csapna, hogy elég, mostantól tudatosabban élünk stb… A jelenlegi uszító és riogató, gyűlöletkeltő propaganda helyett lehetnének valódi problémákkal foglalkozó kormányreklámok. Teszem fel miért jobb vagy lesz jobb, ha nem szemetelek vagy, ha tudatosan odafigyelek az alkoholfogyasztásomra, táplálkozásomra vagy a sportos életvitel előnyeire és így tovább...

A következő érthető példát csak azért írom, hogy legyen mibe belekötni. Ugyanis a havi 3-4 alakalommal kannabiszt használni teljesen normális (igazából itt még nem is rekreációs felhasználásról beszélünk inkább öngyógyászati vagy spirituális használatról), bár ott már beszélhetünk mentális ”függőségről” főleg, ha ez egy bevett ”rituálé” szerint zajlik. De akkor mi a napi sör a munka után, ha nem függőség?

Mindemellett nagyon fontos a megfelelő tájékoztatás és a megelőzés olyan formája, mely nem azzal indít, hogy ez rossz, ezt ne tedd. Ismerjük a tagadás és a tiltás törvényét és törvényeit, lényegében nem működnek.

A legalizáció előnyei 

Említenék pár dolgot, ami előnye a legalizációnak.

Felügyelhetőbbé és felszámolhatóvá válik a dizájner és a műfű piac, hiszen specifikusan arra összpontosíthatnak a rendfenntartó szervek.

A legális kannabisz nem csak munkahelyeket teremt, de innovációs motorként is hat. Plusz adóbevételt az államnak, amit olyan területeken lehet szétosztani ahová a rengeteg "létfontosságú" stadion, kisvasút, "állami magáncégek" kartelezése miatt nem jut.

Maga a jog, hogy élhet vele az egyén, ha szeretne, már egy plusz szabadság érzetet ad az állampolgárnak, ami társadalmilag pozitív irányban billenti a szabadságjogokat hazánkban.

Megszabadulnának a felhasználók a bűnöző, drogos, füves stb… stigmáktól.

Záró gondolatok

Sem a Legalizálj! mozgalom és kampány, sem a Magyar Liberális Párt nem engedhet abból, hogy az orvosi kannabisz legális legyen, de abból sem, hogy minimum a kannabisz dekriminalizálva legyen hazánkban.

Amennyiben szeretnénk visszaszorítani a bűnözést és kifehéríteni ezt a gazdasági szegmenst, akkor ennél tovább kell menni. Engedni kell az otthoni termesztést a szociális ellátó klubok kialakítását és felügyelt/ellenőrzött termesztőket és árusítóhelyeket kell létrehozni. Ugyanazon besorolást kell kapnia a kannabisznak és ezen belül a THC-nak, mint a dohánynak vagy az alkoholnak. Utóbbi kettővel ellentétben a kannabiszhoz csakis 21. életévét betöltött magyar állampolgár juthasson hozzá, itt kivételt képez az orvosi/gyógyászati páciensek kannabisz használata.

Dudás Milán
a szerző a Magyarország Legalizál mozgalom aktivistája,
a Liberálisok tápiósági csoportjának elnöke

Azt eddig is egyértelműen láthattuk a kormányzati intézkedések tükrében, hogy az Orbán-rendszer úgy viszonyul a keresztyén tanításokhoz mint a vörös khmerek a humanizmus eszményeihez. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azonban már egész odáig ment, hogy nyilvánvalóan hitújító szándékkal teljességgel újrafogalmazta az egyház társadalmi szerepét, hiszen álláspontja szerint "az egyház nem emberbaráti egyesület".

Amennyiben az egyházra úgy tekintünk, mint emberek alkotta intézményes szervezetre, akkor akár az inkvizícióra, akár a holokauszt idején - a kevés, de annál nagyobb tiszteletet érdemlő kivételtől eltekintve - passzívan félrenéző egyházi szereplőkre gondolunk, a miniszterelnök-helyettesnek akár igaza is lehetne. Azonban ha az egyházra úgy tekintünk, mint a názáreti Jézust követők közösségére, mint "Krisztus testére", akkor e lelki-szellemi közösség tagjai: a jézusi tanokat követni igyekvő keresztyén emberek eléggé megrökönyödhetnek Semjén Zsolt szavain.

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam és, eljöttetek hozzám". A názáreti Jézus e szavakkal foglalta össze Máté evangéliumában a tanításait követni akaróktól elvárt tetteket, ha úgy tetszik, a jézusi társadalomfelfogást. "Bizony mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg" - intette tanítványait Jézus, az emberiesség, "az emberbarátság", a testvériesség szellemében.

Szinte felsorolni is lehetetlenség, mennyi társadalmi csoporttal szemben cselekedett a fent idézett jézusi tanításokkal homlokegyenest ellenkezőleg a magát kereszténydemokratának nevező kormányzat. Említhetnénk a hajléktalanság kriminalizálását, a kilakoltatások engedélyezését, a szociális ellátórendszer szétverése által a mélyszegénységben élő családok magára hagyását. A legszemléletesebb példa azonban a tompai tranzitzónában rendszeresen fizikailag bántalmazott, illetve több esetben éheztetett menekültek sorsa, amelyen keresztül világosan látható, hogy tetteiben mennyire keresztyén a magát amúgy kereszténydemokratának nevező kormányzat - nyilvánvalóan semennyire sem.

Szomorú, hogy a miniszterelnök-helyettesnek húsvét ünnepén is kizárólag a migránsok, az idegengyűlölet, Gyurcsány Ferenc továbbá az évekkel ezelőtt megszűnt SZDSZ szidalmazása jutott eszébe a Hír TV-nek adott interjújában - nekünk viszont Semjén Zsolt gondolatai, továbbá a NER luxusban dúskáló vezetőinek a nép többségét nyomorba taszító szociálpolitikája kapcsán a názáreti Jézusnak a keresztfán elmondott szavai: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek". (Lukács, 23,24)

Chladek Tibor

A CSOK egy alapvetően igazságtalan kezdeményezés, mert csak az eleve magas jövedelemmel rendelkező és ebből fakadóan jó anyagi helyzetben lévő családok vehetik igénybe, ez pedig csak tovább mélyíti a társadalmi szakadékot a tehetősebb és a szegényebb sorsú polgárok között. A közelmúltban meghirdetett ún. “falusi CSOK” pedig - látva és tudva, hogy kontraszelektált módon csak olyan ötezer fő alatti településeken vehető fel, ahol az országos átlagot is meghaladó módon csökkent az adott település lélekszáma - tovább mélyíti ezt az egyenlőtlenséget, s mivel egy éves TB-jogviszony igazolásához kötött, nem csak igazságtalan, de nyíltan diszkriminatív is.

Azt hinni, hogy egy olyan településen, ahol több mint 15 év óta még az országos átlagnál is jobban csökkent a lélekszám, majd akkor nő a népesség, ha a CSOK-ra vehetnek lakást a családok, a szakmaiatlanság és a hozzá nem értés mintapéldája. Azokon a településeken csökken a lakosság lélekszáma, ahol nincs elegendő munkahely, ahol nem adottak az infrastrukturális feltételek, ahol nem megfelelő a szociális ellátórendszer, ahol nincs perspektíva a helyi polgárok előtt. A kistelepüléseken élők esélyegyenlőségének biztosítása, valamint a falvak infrastruktúrájának, szociális ellátórendszerének fejlesztése nélkül - "falusi CSOK" ide-vagy oda" - ezek a települések halálra vannak ítélve.

A kormány álláspontja szerint "a falusi CSOK célja, hogy becsületes magyar családok élhessenek az otthonteremtésüket segítő lehetőséggel, a tisztességtelen szándékúak pedig ne tudjanak visszaélni vele". Tekintettel arra, hogy a "falusi CSOK"-ot nem igényelhetik azok sem, akik nem tudnak legalább egy éves TB-jogviszonyt igazolni, teljesen egyértelmű, hogy a munkanélküliek, továbbá az alacsony jövedelemmel rendelkezők és a mélyszegénységben élők - valamint ebből fakadóan a magyarországi roma nemzetiséghez tartozók jelentős része - a kormány álláspontja szerint nem tartoznak a becsületes magyar családok közé. Az Orbán-rendszer már a látszatra sem ügyel: ahelyett hogy a mindennapok során hátrányokat szenvedő társadalmi csoportok sorsán jobbítani igyekezne, inkább rendelkezéseivel nyíltan diszkriminálja azokat. 

A Liberálisok határozott álláspontja szerint a szegénység, a munkanélküliség nem tisztességtelenség, hanem egy sajnálatos állapot, amelynek felszámolása a kormány feladata lenne, az egyre növekvő szociális egyenlőtlenségek csökkentése és a kistelepüléseken élők esélyegyenlőségének megteremtése mellett, az eleve tehetős társadalmi rétegek további anyagi támogatása helyett.

Miközben az országos Jobbik vezetéssel kapcsolatos dilemmákat ismerjük, a vidéki Jobbik megítélése lehet-e más?

Általában elmondható, hogy a vidéki (értsd, hogy elsősorban nem országos vezetők) Jobbikosok inkább vállalhatóak? Mondhatnánk csípőből, hogy ez ugyanaz az ördög. Ugyanolyan homofóbok, kirekesztőek, rasszisták, mint egyes országosan ismert tagjaik. Ráadásul, amíg a központ nem határolódik el a Sermer Ádám által írtak mentén, addig ne is beszéljünk velük? Mondhatjuk, mintegy kibúvóként, hogy ügyek mentén ott is lehet együtt dolgozni, ezzel persze úgyanúgy politikai billogot teszünk rájuk.

Amikor az MSZMP átalakult (sic!) MSZP-vé, sokan nem léptek be sem az utód pártba sem máshova és tudtunk amellett érvelni és dönteni, hogy a közel 800 ezer párttag nem mindegyike volt politikai elnyomó, politikai döntnök etc. Tudtuk azt is, hogy vannak köztük jóemberek és hóhérok is, mégsem vettük őket egy kalap alá. Ezt a mércét megérdemlik a Jobbik tagok és az aktív szimpatizánsok is. (A Jobbik szavazóiról már nem is beszélnék…) Ha egy Jobbikba szerveződött közösség nem uszított nyíltan vagy burkoltan, nem volt kirekesztő és sorolhatnám, akkor azt a közösséget ne bélyegezzük meg csak azért, mert nem tudunk azonosulni a jelképeikkel, a túlfűtött érzelmeikkel. Ezen közösségnek még lehet a központi érzelmi preferenciája a magyarságtudat, fájhat Trianon. Ezek a túlfűtött érzelmek, ha nem is jellemzőek ránk, de érthetőek és megérthetőek. Ebből ne következik semmiféle általánosítás. Amennyiben ugyanennek a közösségnek van olyan politikai vezetője illetve helyi arca, jelöltje, aki nem lengette a karját, nem mondott és tett vállalhatatlan és elfogadhatatlan kijelentéseket, akkor őt akár támogathatná is a demokratikus ellenzék? Ezt elsősorban és a legkönnyebben helyben lehet eldönteni. Értem én, hogy a legegyszerűbb billogot tenni mindenkire, aztán mehetnek isten hírével, a kérdést sikeresen leegyszerűsítettük fekete-fehérre. Ez azt is eredményezheti, hogy a Jobbikkal szimpatizálókat vagy átlökjük a Mi hazánk nevű új náci formáció vagy a szélsőjobbra sodródott Fidesz oldalára. A finomhangolásra már senki nem lesz fogékony. A demokratizálódást tovább segítheti az ellenzék, vagy a konfrontáció felé görgetheti a politikai hangulatot.

Én még emlékszem a liberális Fideszre, ahol Kövér László egyik írásában (Hege talán még őriz erről nyomtatott példányt is a Fidesz Hírekből) arról elmélkedett, hogy vannak vörös macskák, szürke macskák, de attól még macskák. (Értsd reform szocialisták, munkásőrök, Hazafias Népfront etc.) Így terelte politikailag egy célkeresztbe az akkori hatalom képviselőit és holdudvarát. Értem ma is azt, hogy az akkori döntések meghozatalához azt kellett látni és láttatni, hogy ezek ugyanazok. Ezután a Fideszben feltűnt Pozsgay Imre és sok-sok más volt kommunista. Eközben harcos antikommunista téziseket toltak az arcunkba s lett egy új politikai szemlélet, mely szerint az én kommunistám nem kommunista, a te kommunistád az bizony kommunista. S most minő meglepetés, arról elmélkednek, hogy az ellenzék összeállt a “nácikkal”. Miközben beolvasztotta a szélsőjobb prominens arcait, miközben szalon képesnek mutatja a Toroczkai által vezetett echte náci pártot. Szóval ismét épp átvágnak minket, ha hagyjuk.

A Jobbiknak bőven van mit újra értelmeznie és ha szükséges elhatárolódnia mint személyekben, mint régebbi mondanivalójában, ha megteszi, akkor a cölöpök mentén halad. A vidéki Jobbik helyzete egy kicsit talán könnyebb, a helyiek tudják, hogy ki mit mondott még akár tegnap is, s tudják, hogy ki a vállalható és ki nem. S ha kiderül, hogy esetleg tévedtek, akár még a pártok központjai is beleszólhatnak a döntésbe.

A következő egy vagy két évben a Jobbiknak meg kell válaszolnia, hogy ezen cölöpök mentén fog haladni, vagy más úton, de akkor a demokratikus ellenzék szemében továbbra is páriák lesznek és minden okuk meg is lesz rá. A közelgő uniós választáson a külön listákon induló ellenzék meg fogja kapni azt a remélhetőleg utolsó pofont, ami után világossá fog válni, hogy a centrális erőtérnek hívott politikai inkubátorból csak egységben tud kilépni a való világba.

Mondom újra Liberálisok és ellenzék! Ideje lenne letűzni a cölöpöket!

Fülöp Zoltán (Békéscsaba)

A tagállamokra életbevágó fontosságú döntés vár a május 9-i szebeni csúcstalálkozón. Hat héttel a Brexit után (elvileg) és három héttel az EP-választások előtt a Bizottság felhatalmazást vár a tagállamok vezetőitől a közös külpolitikai döntéshozatal ésszerűsítésére. Ha a tagállamok tenni akarnak az ellen, hogy az EU szinonimája a nemzetközi színtéren a következetlenség és a lassúság legyen, akkor hitet kell tenniük a hatékony döntéshozatal mellett, leszámolva a kisstílű belső viták diplomáciájával.

Február 4-én Federica Mogherini, az EU főképviselője nem volt éppen meggyőző, amikor egy sajtótájékoztatón kijelentette: „Európának egységes az álláspontja Venezuelával kapcsolatban. Ezt mind a 28 tagállammal egyetértésben jelenthetjük ki.” Mogherini az álláspontot „tisztának és világosnak” nevezte: az EU elismeri mind a venezuelai nemzetgyűlésnek, mind annak elnökének, Juan Guaidónak a legitimitását. Utalt a célzott szankciókra is, amiket a tagállamok Venezuela ellen még 2017 végén vezettek be, majd 2018 végén még egy évre meghosszabbítottak.

Ugyanazon a napon aztán Olaszország blokkolta a közös közlemény elfogadását. A leszavazott javaslat arra szólította fel a tagállamokat, hogy külön-külön is ismerjék el Guaidót Venezuela ideiglenes elnökeként. Csakhogy az ötlet megosztja az EU-fővárosokat. Bár abban megvan az egyetértés, hogy Venezuela szabad és tisztességes választáson válassza meg az elnökét, néhány tagállam azonban szkeptikus Guaidó elnökségével szemben.

Az EU 28 tagállamából csak tíz ismerte el a nemzetgyűlés első emberét Venezuela ideiglenes elnökének (köztük Franciaország, Németország, Spanyolország és Nagy-Britannia), a többiek csak támogatásukról biztosították, de hivatalosan nem ismerték el. Ha a tagállamok egyet is értenek egy-egy kérdésben, a részleteken akkor is kialakulhat vita. Az EU például nem képviselt egységes álláspontot Nicolás Maduro elnök előrehozott választási javaslata kérdésében. De a szankciókkal kapcsolatosan is megmutatkozott ugyanez: a szankciók bevezetése belső viták miatt hónapokig húzódott.

Maduro fő szövetségesei – Kína, Oroszország, Irán és Törökország – nyilván nem bánják mindezt. A diplomáciai következetlenség elsősorban Oroszországnak könnyítette meg, hogy aláássa az EU nemzetközi hitelességét a krízist kezelni hivatott Nemzetközi Kontaktcsoport létrehozására. „Szeretnénk végre megérteni, hogy pontosan ki beszél, és pontosan miről” - Szergej Lavrov orosz külügyminiszter így kommentálta az EU szándékát, hogy a Venezuelában közvetítő nemzetközi csoport élén álljon. Az EU következetlen üzenetei gyakran ellehetetlenítik saját nemzetközi kríziskezelési szándékait.

Következetesen következetlen külügyek

És Venezuela nem elszigetelt eset. Nemrég például Ciprus blokkolt egy közös EU-állásfoglalást a közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereket szabályozó amerikai-orosz szerződés megszűnéséről - az Oroszországról szóló rész szóhasználata miatt. Magyarország és Lengyelország együtt vetették el az Arab Liga és az EU közötti csúcstalálkozóról kiadott közleményt, mert nem értettek egyet a migrációról szóló részekkel. Arról nem is beszélve, hogy Kínát az emberi jogok megsértése miatt egységesen elítélni már régóta gyakorlatilag lehetetlen, így pedig nehezen várható el, hogy az EU-ra az emberi jogok globális védelmezőjeként vagy vezető liberális erőként tekintsenek. 2017 júniusában például Görögország ellenállásán bukott meg, hogy az EU közös nyilatkozatban ítélje el Kínát a szólásszabadság ellehetetlenítése és a halálbüntetés alkalmazása miatt. Ez volt az első eset, hogy az EU nem tudott közös közleményt kiadni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában.

Ha a közös fellépést nem is blokkolják teljesen, az egyes tagállamok egyedi érdekei és sérelmei gyakran hátráltatják Európa diplomáciai erőfeszítéseit. Érdemes visszagondolni az iráni nukleáris megállapodás sorsára: miután az USA kivonult a szerződésből, az E3-ból (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia) Olaszország bevonásával E4 lett. A spanyolok, akik kimaradtak, csalódottságuknak úgy adtak hangot, hogy az év elején sokáig késleltették a Bizottság fontos közös nyilatkozatának kiadását Iránról. De februárban az is megtörtént, hogy a Fehéroroszország elleni fegyver embargó meghosszabbítása előtt Magyarország feltételül szabta az ún. Fehérorosz Partnerségi Prioritások elfogadásának felgyorsítását. Csakhogy ezt a dokumentumot éppen egy másik tagállam, Litvánia ellenállása késlelteti – Vilnius további garanciákhoz ragaszkodik egy Oroszország által finanszírozott fehérorosz atomerőművel kapcsolatban.

A dolgok jelenlegi állása szerint az EU egyedül is képes saját hitelességét aláásni.  A példák száma végtelen.

Legyen elég a minősített többség szavazata is a külpolitikában

A 2018-as EU évértékelőjében a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker felvetette, hogy az EU-tagállamok fogadják el, hogy bizonyos ügyekben ne legyen szükség a teljes konszenzusra, legyen elég az úgynevezett minősített többség. Ide tartoznak az emberi jogi kérdések, a szankciók vagy az EU civil missziói. Az EU szerződések alapján a minősített többséget az jelenti, ha a tagállamok legalább 55 százaléka, amelyek együtt az Unió lakosságának legalább 65 százalékát adják, egy irányba szavaznak. A Bizottság javaslata okosan meghagyja a fegyveres missziók és a védelmi együttműködés kérdését a teljes konszenzus körében. Ezeken a területeken korábban már láttunk példát informális, ad hoc együttműködésekre a részt venni szándékozó államok között. A tagállamok aggodalmainak enyhítésére a Juncker-terv bevezette a „vészfék” fogalmát, hogy az egyes államok blokkolhassák, ha egy  indítvány a nemzeti érdekeiket veszélyezteti.

A probléma csak az, hogy a szavazás szabályait is csak teljes konszenzussal lehet megváltoztatni, márpedig a kisebb tagállamok nem lelkesednek a minősített többségű döntéshozatal bevezetéséért külpolitikai témákban. A kisebb tagállamoknak a konszenzusos döntéshozás extra érdekérvényesítési lehetőséget és előnyösebb tárgyalási pozíciókat jelent. A Bizottság javaslata szerint ugyanakkor ezeket az érdekeket éppen eléggé hatékonyan védi a kvázi-vétó, amit a fent említett „vészfék” jelent.

Azok az államok, amelyek inkább a kormányközi együttműködésben látják a döntéshozatal kívánatos módját, szintén a konszenzusos szavazást részesíthetik előnyben, mert így a biztonsági és védelmi együttműködés nem fenyegeti a nemzeti szuverenitást. Mások azt vetik fel, hogy ha a szavazási rendszer megváltoztatásának az a célja, hogy Európa „közös hangon” szólalhasson fel a globális politikában, akkor ennek éppenséggel pontosan megfelel a jelenlegi, konszenzusos rendszer is. A Bizottság a döntései jelentős részét amúgy is konszenzussal hozza meg, még olyan politikai témákban is, ahol egyébként erre nem lenne szükség. Megint mások attól tartanak, hogy a külpolitikában bevezetett minősített többségű döntéshozatal megnyitja az utat, hogy azt a közös védelmi politikára, esetleg a fegyveres beavatkozásokra is kiterjesszék a jövőben. Ezek a felvetések azonban figyelmen kívül hagyják, mennyire szükséges lenne az EU reagáló képességének javítása.

A hatékonyság hitelességet hoz

A jelenlegi geopolitikai helyzetet egyre inkább a kiszámíthatatlanság és a többpólusú erőpolitika határozza meg. Európát nyugatról a kiszámíthatatlan politizálás, délről a menekültválság, keletről Oroszország és Kína befolyásolási kísérletei veszik körül. Ebben a helyzetben az EU-nak nincs más választása, határozottabban kell fellépnie. A megkerülhetetlen konszenzusos döntéshozatal, a merev intézményi struktúra és a homályos vezetési felelősségek együttese tipikusan következetlen álláspontokat, válsághelyzetben pedig lassú reakcióidőt eredményez. Mindez pedig erodálja Európa tekintélyét, amit a szabálykövető multilateralizmus, az emberi jogok és a liberális értékek szócsöveként vívhatna ki.

Ha az EU célja, hogy a globális hatalmi központok hiteles és egyenrangú félként tekintsenek rá, akkor választ kell találnia az elvárások és a képességek közötti szakadék jelentette fenyegetésre. Elkerülhetetlen, hogy hatékonyabban alkalmazkodjon a gyorsan változó politikai körülményekhez, és gyorsabban reagáljon a külső válságokra. Ehhez pedig az egyszerűsített döntési mechanizmuson keresztül vezet az út, különösen az EU külpolitikai prioritásai kérdésében, mint például az emberi jogok védelme vagy a szankciók alkalmazása. Ezek a döntések ráadásul eleve kevésbé megosztóak (és a döntések következményei kevésbé fájnak anyagilag), mint mondjuk a katonai együttműködés, így a véleményükkel kisebbségben maradt tagállamok számára is elviselhetőbbek.

Otto Ilveskero 

Etetem a Fiam. Életrevaló, vidám kisfiú, jó étvággyal megáldva, így aztán gyakori lehetőséget biztosít az etetése által okozott apai örömök átélésére. Nemrég múlt tíz hónapos, így egyre változatosabb étrenddel tudom rávezetni, hogy néhány év múlva lelkes ínyencként a világ Michelin csillagos éttermeiről szóló kritikák lelkes olvasója legyen. Bár a főtt csirkemelles sárgarépapempő még messze van Nagy Levin marinírozott halszeletétől, Turbigo módra kétfelé vágott tojással, egész kevés vörösborral párolva - e mennyei fogást Rejtő Jenő hagyta örökül az örökkévalóságnak A három testőr Afrikában című regényében -, de Fiam mai menüje határozottan értékelhető legalább egy helyes irányba tett tétova lépésként a gourmand-lét felé.

A teljes publicisztika, amely a Népszava 2019. március 16-i lapszámában jelent meg, a következő linkre kattintva olvasható el a Népszava weboldalán.

Március 20-án döntés születhet az Európai Néppártban (EPP) a Fidesz kizárásáról, de legalábbis tagságának felfüggesztéséről. Az évek óta itthon Brüsszel-ellenes jelszavakat szajkózó EU-kritikus népvezér és a nyugat-európai politikai térben az EU óvatos megreformálásában alakító szerepet magára vállalni akaró felelős államférfi kettős és egymásnak homlokegyenest ellentmondó politikai karakterei között eddig sikeresen pávatáncot járó magyar miniszterelnök súlyosan elhibázta a legutóbbi tánclépéseit, amelynek mind az európai, mind pedig a magyarországi belpolitikai térben komoly következményei lehetnek.

Pár héttel az Európai Parlamenti választások előtt a magyarországi kormánypártok imponáló magabiztossággal várhatták a voksolás napját. Ebben számos tényező közrejátszott: saját szavazótáboruk elkötelezettsége és mobilizálhatósága, a kormánypárti médiamonopólium, a politikailag el nem kötelezett szavazók várható passzivitása, a Jobbikot sem kiköpni sem lenyelni nem tudó demokratikus ellenzéki pártok megosztottsága egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség legalább 13, optimistább becslések szerint akár 14-15 EP-képviselői mandátum elnyerésével számolhatott.

Éppen ezért tűnhetett már megkezdésekor teljesen indokolatlan lépésnek az újabb Brüsszel-ellenes hisztériakampány, a Soros György és Jean-Claude Juncker portréival illusztrált EU-ellenes plakátok kihelyezése, és az újabb - egyébiránt közpénzből, kormányzati tájékoztatás címen finanszírozott - minden magyar állampolgárhoz eljuttatott miniszterelnöki levelek, amelyek nyilvánvalóan a kormánypártok EP-kampányának alkotóelemei voltak.

Azok az okok, amelyek miatt a Fidesz kizárása napjainkban napirendre került - így például a CEU ügy, a Sargentini-jelentés, továbbá az alkotmányosság és a sajtószabadság, valamint számos más európai alapértéknek a semmibevétele - már évekkel ezelőtt indokolta volna a kormánypárt EPP-tagságának felülvizsgálatát. Az Európai Néppárt számára azonban mindeddig érdekében állt a lázadozó partner maga mellett tartása, hiszen a magyarországi közéletet uraló Fidesztől nagy biztonsággal várható EP-mandátumok az EPP frakciójának létszámát gyarapították volna. Eörsi Mátyás a HVG-ben megjelent, "Miként zárnak ki egy pártot a nemzetközi pártcsaládjából? Kérdezzék Orbánt!" c. kiváló cikkében már február 25-én megírta, hogy egy pártot sem zárnak ki azért egy európai pártszövetségből, mert belpolitikai szinten vállalhatatlanul cselekszik - példaképpen hozta fel erre a Jörg Haider-féle osztrák Szabadságpárt tagságát a Liberális Internacionáléban (!) - azonban ha egy tagpárt vezetője saját politikai közössége európai szintű vezetőit támadja, akkor bizonyosan betelik a pohár.

Orbán Viktor a Brüsszel-ellenes plakátkampánnyal páros lábbal szállt bele az Európai Bizottság jelenlegi, az EPP által jelölt elnökébe, Jean-Claude Junckerbe, ezzel átlépett egy vörös vonalat - ráadásul teljesen indokolatlanul és szükségszerűtlenül. "Ez több mint bűn, hiba" - mondaná erre Louis Antoine Henri de Bourbon-Condé.

Mindemellett az elmúlt években tapaszalt orbáni politika általános elutasítottságot vont maga után a művelt nyugaton (sajnos csak ott, itt Európa boldogtalanabbik felén, így Magyarországon még nem, Németh László nagyon találóan fogalmazta meg, hogy: "Európa kelet felé lejt"), és nem kizárólag az európai szocialistákhoz vagy liberálisokhoz tartozó pártok támogatói esetében, de már a polgári, jobbközép EPP pártcsaládhoz tartozó politikai formációk támogatói körében is. A választási matematika alapján az Európai Néppárt már több szavazót - és ezáltal több várható mandátumot - veszít a más tagállamokban lévő európai tagpártjai szimpatizánsainak köréből ha következmények nélkül hagyja az Orbán-kormány belpolitikai intézkedéseit, mint amennyit a Fidesz Magyarországról biztosítani tud. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Fidesz esetleges kizárásának híre Európa-szerte növelte az EPP-támogatottságát. Tényekkel és számokkal pedig nem érdemes vitatkozni, ezért az elvek figyelembevételével már évekkel ezelőtt indokolttá vált lépést a politikai racionalitás alapján a választási matematika és a kőkemény politikai érdekek figyelembevételével most, az EP-választások előtt célszerű megtennie az EPP-nek: az európai értékek damasztabroszát a kanállal evett és kézzel tunkolt pörkölt szaftjával összepecsételő, eddig is csak lenézett, műveletlen és kulturálatlan, szmokinghoz sportcipőt húzó, tahósága ellenére távoli rokonként megtűrt, korábban már nem egyszer atyai pofonokkal jobb útra téríteni szándékozott Orbán Vikor pártját és az általa képviselt politikát kiakolbólítják saját pártcsaládjukból.

Saját mandátumszámuk optimalizálása mellett erre még egy alapos indoka van az Európai Néppártnak: az Európai Parlament - szemben a magyarországi viszonyokkal - hagyományosan a két legnagyobb pártcsalád, a jobboldali EPP és a baloldali Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége közötti konszenzusos politikán alapul. Az európai jobb- és baloldal vezető pártjai közötti együttműködés lehetősége vész el ha az EPP engedi Orbán Viktornak és pártjának saját keretein belül maradását - hiszen ha már a közös elvi-ideológiai platformon lévő néppárti tagpártok támogatói és vezetői körében ilyen nagy az orbáni politika elutasítottsága, akkor nem nehéz megítélni, mi az általános vélemény a Fidesz politikájáról az európai baloldali - és persze ugyanígy az európai liberális és zöld - pártok vezetői, tagjai, támogatói körében.

Hihetnénk azt, hogy ez egy tudatos stratégia a magyarországi kormány részéről, de tévednénk. A tudatosság helyett kapkodás és káosz követte az EPP biztosítékait is kiverő agresszív kampányt: a kizárólag Manfred Weber várható útvonaláról az éj leple alatt sunyin letakart plakátok, a hűtlenség szimbólumként ismert mém-páros felhasználásával propagált családtámogatási üzenet - amely nyomán az ország ismét világszerte nevetségessé vált -, a valódi bocsánatkérés nélküli bocsánatkérő levél a Fidesz kizárását követelő tagpártoknak egyaránt azt jelzik: az Európai Néppárttal való szakítás nem tudatos politikai stratégia, hanem egy teljesen váratlan politikai konfliktus Orbán Viktor számára, aki eddig azt hihette, hogy az általa a Néppárt számára biztosított 13-15 EP-mandátum elég nyomatékot és zsarolási potenciált nyújt neki arra, hogy kénye-kedve szerint cselekedjen Magyarországon. Mára bizonyossá vált: tévedett. 

A kormányzati kapkodás és káosz csak következménye mindannak, amit a jelen írás elején kifejtettek miatt eleve teljes joggal indokolatlannak és kontraproduktívnak tartott Brüsszel-ellenes kampány indított meg. Egy ismert körülmények miatt eleve győztes választás előtt agresszív kampánnyal magunkra haragítani az érdekből eddig megtűrő szövetségest akkora hiba, ami csak két dolgoz jelezhet: vagy a miniszterelnök vesztette el végleg a realitásérzékét annak okán, hogy az európai politikai hadszíntér lényegesen komplexebb mint a magyarországi, s így nagy volt rá a kabát, avagy a miniszterelnököt és a kormányt körülvevő kommunikációért felelős stáb bár végtelenül hűséges ugyanakkor szakmailag totálisan inkompetens személyekből áll. Ez a túltolt bicikli avagy az ágyúval verébre lövés tipikus esete, ekkora politikai kommunikációs hibát a miniszterelnök sem hagyhat személyi konzekvenciák nélkül.

Egy azonban bizonyos: ha a Fidesz kikerül az EP legnagyobb pártcsaládjából, az EPP-ből, csatlakozhat bármely kisebb jobboldali vagy szélsőjobboldali európai pártszövetséghez, az általa kiküldött képviselőknek akkora súlyuk és szavuk lesz az Európai Parlamentben és akkora hatást tudnak csak gyakorolni az európai politika alakítására, mint a Mi Hazánk Mozgalom szélsőjobboldali képviselői, függetlenként ülve a Magyar Országgyűlésben. Amennyiben az EPP kizárja vagy legalábbis felfüggeszti a Fideszt, akkor nyerjen akárhány mandátumot is a májusi EP-választáson, az európai politika porondján mindenképpen marginalizálódik és ezáltal vereséget szenved - s emiatt sem Soros Györgyöt, sem a magyarországi ellenzéket, sem a Lenin-idézettel hasznos idiótáknak nevezett EPP-tagpártok vezetőit, hanem kizárólag saját ostobaságát okolhatja.

Chladek Tibor