Az elmúlt egy hétben két írás is feszegette a Jobbikhoz való kapcsolatot. Fontos kérdés, mert most érkeztünk el ahhoz, hogy miként viszonyuljunk a Jobbik politikájához.
Chladek Tibor által írt gondolatokhoz fűznék pár reflexiót. Igyekszem nem mélységében feltárni a problémát, hisz azt jól értem, inkább tovább gondolom azt.
“Azonban éles határvonalat szükséges húzni a parlamenti ellenzéki pártok és képviselőik ügyek mentén történő technikai együttműködése és az elvi-ideológiai közösségvállalás között.”
Technikai együttműködés az, hogy a propagandatv (M1) elleni fellépés és az ezekhez kapcsolódó tüntetések és tiltakozások közös demonstrációban öltöttek testet? Véleményem szerint nem. Ez nem ügyek mentén történő együttműködés, hanem a demokrácia egyik alappillérének a védelme, a nyilvánosságé. S ha ezt elfogadjuk, akkor elvi, de nem ideológiai közösségvállalásról beszélhetünk.
Azt vizsgálnám mindenképp, hogy általában a demokratikus intézményrendszerhez való viszonyuk milyen. A következetes hozzáállás a demokráciához az első mérföldkő, ami nélkül lehetetlen az együttműködésnek még a gondolata is. Ezekben a kérdésekben biztos színt kell vallaniuk.
“Engem személy szerint megrémít a gondolat, hogy a Jobbikot a politikai karanténból kiengedve, az Orbán-rendszer leváltása érdekében legitim politikai erőként fogadják el a demokratikus ellenzéki pártok.”
Nekem a legitimitás a demokratikusan hozott törvényeknek való megfelelést, annak uralmának az elismerését jelenti. Illegitimmé számomra az válik, aki egyeduralomra tör, a demokratikus alapértékeket felrúgva politizál. A politikai karanténból - ráadásul már évekkel ezelőtt - kijött a Jobbik. Vitáznak és vitázunk vele, s mára együtt is tüntetnek illetve tüntetünk vele. Az ügyek mentén fogalom önmagában karanténen kívüli helyzetet feltételez. A szellemet már rég kiengedték a palackból.
“Mindezt ki kell mondani és nem szabad elfelejteni. Még akkor sem, ha az Orbán-rendszerrel szembeni egyre növekvő társadalmi nyomás könnyen rakja a Fidesz-barátság bélyegét minden olyan közszereplőre, aki elfogadhatatlannak tartja a nacionalizmus, az antiszemitizmus, a rasszizmus minden megjelenési formáját, és ezért bírálja a Jobbik Magyarországért Mozgalmat.”
Bírálni kell az antiszemitizmusért, a rasszizmusért. A nacionalizmus önmagában nem gond, ha ehhez más nációkhoz való tolerancia társul és nem a kizárólagosság a kulcsszava. El kellene felejteni azt a Fidesz és a politizáló ellenzéki értelmiség egy része által kreált kommunikációs helyzetet, hogy ha valakire ő negatív véleményt tol, akkor ebből az is következik, hogy nincs másik pólus, csak a véleményének antipólusa. Aki nincs velem, az ellenem van definíció. Ez olyan kizárólagosságra törekvés a véleménykritikákkal szemben, amit sokszor joggal vetnek a liberálisok szemére is. Azaz nem képes más véleményt a saját szemellenzős skatulyáján kívül elfogadni. Ezt is meg kell haladni végre.
“Álságos kommunikációs fogás társadalmi igényre hivatkozni, amikor a szélsőjobboldal és a demokratikus ellenzék összefogását propagálják ellenzéki politikusok… Ebben az országban volt társadalmi igény a cigánygyűlöletre is, máskülönben sosem jött volna létre a Jobbik révén a Magyar Gárda, és nem történtek volna meg a nagycsécsi, kislétai, tatárszentgyörgyi rasszista romagyilkosságok sem.”
Társadalmi igényre hivatkozni nem bűn, maximum rossz helyzetfelismerés, ha ezt gondolja valaki. Társadalmi igénye viszont annak biztosan van, hogy a Jobbik vetkőzze le a jogos neheztelésre okot adó múltját. Enélkül nem tudja megszerezni a liberális és demokrata oldal együttműködési szándékát. A hangsúly azon van, hogy miként szabadul meg a Jobbik azon személyektől és gondolatoktól, amelyek a múltját terhelik. Ebben a folyamatban lehet segíteni őket, és lehet verbálisan rugdosni a képviselőiket, hiszen annyira utálják/utáljuk őket, hogy ha fejre állnak, akkor is páriák maradnak. Ha ez lesz, bizonyosan marad a Fidesz. Ellenben, ha világos cölöpök vannak kijelölve és ezt az utat végig járja a Jobbik, akkor lehetséges lehet bármiféle együttműködés. Nem azt keresném, hogy miért nem, hanem azt, hogy milyen feltételek teljesülése esetén lehet együttműködni. S ez ebben az esetben sem ideológia közösséget jelent, hisz a baloldallal sem tesszük magunkat egy ideológiai oldalra.
Amikor a rendszerváltáskor az MSZMP-ből kivált az MSZP, az volt az alapvetés, hogy először legyen kvázi karanténban, hogy miként viselkedik, aztán majd kiderül. Az első négy évet politikai karanténban töltötték, eközben s majd utána a demokratikus intézményeket és az Alkotmányt tisztelve politizáltak, s lettek elfogadható baloldali politikai párttá. Verje le a demokratikus ellenzék ezeket a cölöpöket. Legyen erről egy közmegegyezés, aztán majd kiderül, miként viselkednek. Sermer Ádám által felsoroltak csak az egyik cölöp.
Fülöp Zoltán
